2008. január 28., hétfő

Dabis László, Scheff

Dabis László, Scheff (Rákospalota, 1891. okt. 1. – Bp., 1956. okt. 20.): higiénikus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1956). Orvosi oklevelét 1914-ben szerezte Bp.-en. Orvostanhallgató korában a Galilei Kör főtitkára. 1912–14-ben az egy.-i Bakteriológiai Intézetben működött. 1919-ben referens a munkaügyi és népjóléti népbiztosságon. 1918–28-ban gyakornok, ill. tanársegéd a bp.-i közegészségtani intézetben, közben 1924–26-ban az USA-ban működött egy tbc-kutató intézetben. A Fővárosi Közegészségügyi Intézetben 1928-tól osztályvezető, 1936-tól helyettes ig., 1945-től ig., 1948-tól az egy. Közegészségtani Intézetének vezetője. 1950–56-ban a közegészségtan tanára a bp.-i egy.-en. Jelentősek a főváros levegőszennyeződésére vonatkozó, továbbá élelmiszerhigiéniai, táplálkozásegészségügyi vizsgálatai. – Irod. Jeney Endre: D. L. (Orv. Hetil., 1957. 5–6. sz.)

Blogged with Flock

2007. október 22., hétfő

Kamat

 

A kamat egyszerűen fogalmazva a pénz (helyesebben tőke) szolgáltatásainak az ára. A kamat fogalma szorosan összefügg a pénz időértékével. A pénz időértéke legegyszerűbben kifejezve annyit jelent, hogy egy forint „ma” többet ér, mint ugyanez az egy forint „holnap” (a „ma” alatt itt a jelent, míg a „holnap” alatt a jövőt kell érteni), mert a mai forint befektethető és kamatozik. A kamat (helyesebben szólva inkább a hozam) a befektető jutalma azért, hogy tőkéjét lekötve elhalasztja a fogyasztását. Másként kifejezve a befektető ezt a jutalmat azért kapja, mert a mai biztos forintot felváltja egy jövőbeni kockázatos forintra.

A kamat mindig egy pénzösszeg, amit a befektetésünk névértéke után fizet meg az, akinek a tőkénket kölcsön adtuk. A névértékre vetített kamat összege %-os formában kifejezve a kamatláb. A köznapi életben, és gyakran a szakirodalomban is, a kamat kifejezést a kamatláb szinonímájaként is használják. Annak eldöntésében, hogy a kamat a kifizetett pénzösszeget, vagy annak százalékos kifejezését jelenti-e, a szövegkörnyezet értelmezése segít.

2007. július 18., szerda

A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE


Ny-Római Birodalomban a barbár törvénykönyvekben élt tovább. Ennek két műve van:


·         Lex Romana Visigothorum: a vízi gótok (mai D-Fro. és É-Spo. része) törvénykönyve. Kb. 506-ban keletkezett. Főleg a Codex Theodozianusra és a klasszikus szerzők (Ulpianus, Papinianus) műveire támaszkodik.


·        Lex Romana Burgondionum: a burgondiak törvénykönyve. A keleti-római birodalom 1453-ban szűnik meg, de a justinianusi törvények tovább élnek rómaiul, tehát a IX.sz.-ban Bölcs Leo (886-910) bizánci császár a justinianusi törvénykönyveket kiadatja görögül. Ez a Basilikák, ami hatvan könyvből áll.


Justinianus halála után a római jog feledésbe merül a XI. sz.-ig.


 


Glosszátorok kora


XI. – XIII. sz. Itáliában. Glossza: szövegmagyarázó stílus.


Bolognaban megalakul az első jogi egyetem, ahol római jogot tanítanak. Irnelius tanár fő módszere a szövegmagyarázó stílus volt, innen kapja az iskola is a nevét. Ezeket a glosszákat betűzték a sorok közé vagy a margóra írták.


Irnelius tanítványai a négy doktor: Jacobus, Bulgarus, Martinus és Hugo. Itáliai egyetemeken bevezették a glosszát. Nagy sikere volt és kialakult az az elv, hogy Justinianusnak azon rendelkezéseit, amelyek nem voltak glosszákkal ellátva, azokat a bíróságokon nem is alkalmazták. Középen volt a Digesta és azt vette körben a kommentár.


Utolsó glosszátor: Accurius. Művei: Magna Grossa, más néven Grossa Ordinaria, ami 94,000 grosszát tartalmazott.


 


Kommentátorok vagy post glosszátorok


XIII – XIV. sz.-ban Itáliában, majd Spanyolországban és Németországban.


Bartolus, aki a nemzetközi magánjog atyja. Másik képviselő: Baldus.


Nemcsak törvény magyarázó, hanem komplexen definiáltak, kommentáltak. A római jog recessióját készítették elő, mert saját koruk viszonyaira alkalmazták. Pl: a rabszolgaságot a feudalizmus vette át.


 


Humanisták


XVI. sz.-ban. Elrugaszkodnak a  justinianusi törvénykönyvtől és önálló jogi konstrukciókat hoznak létre a Digestákból kiindulva.


Franciaországban:        Cuiacius:           tanárok voltak és létrehozták a Gall-módszert,


Donellis            Mos-Gallicus: törvénymű rendszeréből levont jogelvek.


 


Faber: az első interpolációs kritikus, vagyis a változtatásokat akarják visszaírni, amit a Justinianusi törvényben átírtak. A Digestákból újraértelmezik azt és bírálták az előzőeket. Az eredeti szöveget tartották klassznak.


 


Németországban: usu modernus pandektarum iskola: a pandekták modern alkalmazása a bírósági gyakorlatba is átkerült, nemcsak az egyetemeken tanították.


 


Pandektisztikus iskola


XIX. sz.-ban


Németország: a német polgári törvénykönyvnek a tudományos szervezeti megalapozói, ami  azóta is fennáll. Sok ország, mint Ázsia, Afrika ezt tekinti modernnek. Savigny indította el ezt az iskolát, ahol valamennyi pandektista római jogász volt. A történeti módszert találta ki, ennek képviselői: Puchta és Mommsen, aki Nobel-díjas ókor történész. Ennek lényege, hogy nem elég a justinianusi szövegeket vizsgálni, hanem azt vissza kell helyezni a saját korába és nem szabad elfelejteni, hogy milyen sok idő alatt fejlődött ki.


 


Fogalmi (dogmatikus) iskola: pontosan meghatározott fogalmakból felépülő rendszert akart alkotni. Ott is fogalmakat hoztak létre, ami az eredeti justinianusi törvényekben nem volt megfogalmazva.


Windscheid {vindsejd}: berlini tanár. Az orosz cár szemináriumot hozott létre neki, ahol oktathatta őket. A német ptk-nak készítette el az első tervezetét.


Brinz: jogi személyekről való felfogásáról híres.


 


Rudolf Ihering {jéring}, aki egyik iskolához sem tartozott és az érdek fogalmát vezette be. Azt kell vizsgálni szerinte, hogy adott intézménynek mi a célja.” Római jogot, a római jogon keresztül.”


JUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ

Justinianus kelet-római császár, aki 527-565 között uralkodott. Törekvése, hogy a birodalom hajdani fényét visszaállítja. Egységes törvénykönyvet akart.


Állomásai:


·        527-ben kezdődött Tribonianus vezetésével, aki igazságügyi miniszter volt. Összefoglalták az érvényben lévő császári rendeleteket, constitutiokat. Ez a Codex Justiniani.


529-ben fejezték be. Ez a mű elveszett.


·        530-ban Justinianus kiadott rendelete szerint egy tíztagú bizottságot utasított arra, hogy rendszerezzék a jogtudósi iratokat, azokban részeket változtathattak, ellentmondásokat kiküszöbölhették (interpolatio: szövegben létrehozott változás) Tribonianus vezette, de a két nagy iskola is képviseltette magát Dorotheussal és Theophiliussal.. Kompillátoroknak nevezzük azokat, akik ezt a munkát végezték. 530-ra készült el.


Ez a Digesta, vagy görögül:digesta sen pandectae. 50 könyvre tagolódik. D-vel jelöljük a Digestát a rendszerezésben, utána jön a száma (pl:18), a könyveken belül fejezetek (titulus) vannak könyvenként (D.18.II.fejezet), ami paragrafusra (fragmentum) oszlik és ezt is számokkal jelölik. A fragmentumoknak lehet egy bevezető rendelkezése, amit pr.-rel jelölünk.


·        534-ben kiküldik ezt a három tagú bizottságot, hogy diákok számára elemi tankönyvet hozzanak létre. Ezek az Instutitiok. Gaius könyvéből is merítenek: Gaiusi intitutio-rendszer, aminek a lényege, hogy a jogi oktatás során először a személyekről szóló rész kerül bemutatása, majd a dolgokról, végül a keresetekről esik szó.


·        Codex Repetitiae praelectionis: első kodex újragondolása


·        Justinianus élete végén Novellae c. összegyűjtötte az új konstituciókat, összesen 168 db-ot.


·        1583: Corpus Juris Civilis: a fent említett négy művének kiadása egybe. Bothofredus adta ki. Tartalmazta: Digestat, Institutiokat, Codex Rep. Prae-t és a Novallákat.


 

JOGTUDOMÁNY

Önálló szellemi tevékenységként jelenik meg. Meghatározza az összes jogforrás alkalmazását.


 


1.      Archaikus jogtudomány


Ie. IV.-III. sz.


Szakrális, vagyis pontifikális jogtudomány.


A pontifexek határozzák meg, hogy melyik napok jók a perlekedésre és, hogy melyik legis lexiat lehet alkalmazni.


A pontifexek monopóliuma megtörik ie. III. sz.-ban és világi tudománnyá válik.


Appius Claudius Caesus


Tiberius Coruncoius: az első jogi tanár.


 


2.      Praeklasszikus jogtudomány


Ie. III. sz.- iu. I. sz. végéig.


Jellemző, hogy az írásbeliség megváltozik. Jogtudósait veteres-nek hívjuk.


      Agere: perben eljárni, cselekményeket elvégezni


      Cavere: ügyleteket, szerződéseket szerkeszteni


      Consulere: jogi tanácsadás


      Respondere: jogi szakértői véleményezés


Első jogtudós: Sextus Aelius. Tripertita c. művének első része a XII táblás törvényt tartalmazza, második része azokat megmagyarázza, a harmadikban pedig az összefoglaló performákat írja le.


Egyéb jogtudósok: Manilius, Junius Brutus, Marcius Scaerola


Cato: a jogi regula formát hozza létre


Q. Mucius Scaevola művei voltak az elsők, amik bekerültek a Justinianusi törvénykönyvbe.


Servius Sulpicius Rufus: iust civilae-hez és a praetori joghoz írt kommentárokat.


Aequilius Gallus: dolus, a csalárdság fogalmának megszületése


Alfenus: a digesta műfaj megteremtője


Ofilius: Caesar felkérte, hogy a római jogot kodefikálja. Nem sikerült, mert Caesar meghalt.


 


3.      Klasszikus jogtudomány


I.sz. - III. sz. közepéig. A császári jog időszaka. Azért lényeges, mert a császár egyes jogtudósoknak megadta, hogy a császári pecsét alatt jogi válaszokat adhatot ki.


Ius respondendi


 


Sabianusi iskola scola sabiniane


Megteremtője Capito udvari jogász.


Követői:     Cassius Longinus


                  Salvius Julianus


                  Pomponius


                  Javeolenus


                  Africanus


                  Gaius


 


Proculianusi iskola  scola proculiana


Labeo alapította, aki több, mint száz művet hozott létre.


Követői:     Proculus: Labeo tanítánya


                  Nerva


                  Celsus


                  Neratius


 


Iskolán kívüliek:      Marcellus


                              Florentinus


 


Remek jogászok J II. – III. sz.


      Gaius


      Papinianus


      Paulus


      Ulpianus                       Papinianus diákjai


      Modestinus: Ulpianus tanítványa


 


4.      Postklasszikus jogtudomány


III. – IV. sz. eleje


Hermogenianus: Codex Hermogenianus


Arcadicus Charissius: utolsó jogtudós akinek a művei bekerültek a jusztinianuszi kodifikációba.


Iu. 426-ban Lex Citationis: Idézési törvény, ami meghatározza, hogy mely jogtudósok műveire lehet hagyatkozni, vagyis az öt remek jogászt által elfogadott tudósokra gondol. Ha egy ügy a bíró elé kerül, akkor az öt remek jogász ajánlását kell követnie vagy a többségi álláspontot. Ha nincs többség, akkor Papinianus véleménye a döntő. Ha ő sem nyilatkozik, akkor egyéni belátására van bízva az ügy.


 


 

PRAETORIJOG JOGFORRÁSAIRÓL

1.      Edictum


A peregrinus és urbanus praetor jogpolitikai programját hirdetmény formában tartalmazó nyilatkozat. Egy fatáblára (album) kiírta és azt kifüggesztette, hogy mindenki láthassa.


Az aedilis curullis és a provinciai helytartók is kibocsátottak edictumot.


Ez egy követelmény, ami nem a praetorral áll szemben.


Tartalmaz:   kifogásokat


                  Kereseteket


                  Peren kívüli jogeszközöket


Meglévő jog érvényesülését elősegíti. A praetor jogokat nem hozhat (praetor ius facare non potes). Kezdetben az edictum nem kötelezte a praetort.


Lex Cornelia: ie. 67-ben. Hivatali évében a praetornak tartania kellett magát az edictumhoz.


Típusai:


·        Edictum novum: hivatali éve elején adta ki a praetor


·        Edictum repentinum: első hivatali éve végén egészítette ki


·        Edictum tralactitum: előző praetortól átvesz jól bevált dolgokat


·        Edictum pertetum: az edictum azon része, ami az idők folyamán stabilra kialakult


 


Lex Aebutia ie. 150. Korára kialakul egy edictum anyag.


Ie. 130: Salvius Julianus: edictum anyag kodefikációja. Edictum Perpetum a mű címe.


Innen a magistratust kötelező volt felvenni az edictumba.


 


 


 


2.      Constitutio


Principátus kezdetén a császárnak jogalkotói joga nem volt. Ie. 200 után már kötelező érvényűnek minősülnek rendelkezései.


Formái, aszerint, hogy a császár milyen minőségben adta ki:


·        Edictum: a császár, mint magistratus, ált. szabályok


·        Mandátum: a császár, mint a közigazgatási szervezet feje a közigazgatás szereplőit és a katonákat kötelezte


·        Rescriptum: császárhoz intézett jogi kérdésekben adott választ. Magánszemély vagy hivatalnok kérdezett tőle. A kérdés alá írta válaszát subscriptio


Epistula, ha külön levelet írt a válasznak.


·        Decretum: a császárnak, mint a legfőbb bírónak az adott ügyben hozott megfellebbezhetetlen döntését tartalmazza.


·        Pragmatica sanctio: ünnepélyes alkalmakkor adták ki.


·        Codex: császári rendeleteket tartalmaz.


 


 291-ben Gregorianus összegyűjtötte az összes császári rendelkezéseket. Ezek összefoglaló neve: Codex Gregorianus.


Codex Hermogenianuse: magángyűjtemény, ami a Codex Gregorianus utáni időt is tartalmazza.


438-ban II. Theodosius kiadta a Codex Theodozianust 16 könyvben. Ez egy állami hivatalos, hatályos joganyag volt.


 

CIVILJOG JOGFORRÁSAIRÓL

A, Szokásjog: a népnek az egyes életviszonyok rendezése során követő hagyomány, ami  apáról fiúra száll.

                         Ez nem írott jog, vagyis ius non scriptum


                        A közhelyeslés magáévá tette és ez lett a jog kötelező alapja.


Szerepe:           - törvénypótló funkció

- törvény magyarázó funkció


-         törvényrontó funkció


 


B, Törvény

Az állam az erre hivatott szervek közreműködésével létrejött kihirdetett és szövegezett szabály. A római állam mindhárom állami szerve részt vett a törvényhozásban:


1.      magistratus: tv. kezdeményezés; kifüggesztik a hivatal előtt, és véleményezni lehet


- consu l                       - tribunus plebis


            - praetor                       - dictator


                        - censor                       


                        - aedilis curullis


                        - questor


2.      comitia: igen vagy nem választ adott a felvetett kérdésre


- comitia curiata


- comitia centuriata


- comitia tributa


3.      senatus: a népgyűlés határozatára utólagosan az autoritását adja


 


Részei:


 


Ø      praescriptio: tartalmazza a tv. javasló magistratus nevét, szavazás helyét és dátumát, elöszőr szavazó tribust


Ø      rogatio: maga a rendelkezés


Ø      sanctio: pozitív vagy negatív jogkövetkezmény


 


·        lex perfecta: olyan tv., amely szankciója az, hogy érvénytelen a tv., de nem fűz hozzá büntetést


·        lex plus quam perfecta: maga a jogügylet érvénytelen és mellette egyéb büntetést is kilátásba helyez a jogalkotó


·        lex minus quam perfecta: a jogügylet érvényes, de büntetés társul hozzá


·        lex inperfecta: érvényes az ügylet és büntetés sem járul hozzá


 


XII táblás törvény


Első írott tv. Ie. 450 körül íródott érctáblára, ami mára elveszett Egyes szerzőktől lehet rá következtetni.A civiljogot innen származtatjuk. A plebejus réteg írásos garanciát kért az íratlan szabályok ellen. A decemvir legibub scribundis egy 10 tagú bizottság, akik a hatályos szokásjogokat foglalták írásba.


Tartalmaz:         magánjogi rendelkezéseket


                        Perjogi szabályozást


                        Büntetőjogi szabályozást


                        Államjogi rendelkezéseket


                        Szakrálisjogi rendelkezések


Jellemző a rövid, parancsolómódban megfogalmazott rendelkezések.


 


C, Senatus consultum

Szenátus határozata. Kezdetben jogalkotó szerepe nem volt. Határozata politikai szempontból lényeges volt, de formailag nem kötelező érvényű volt, hanem csak egy kérés. Principátus idejére már általános érvényű szabályt fogalmaztak meg, ami az autoritas patres.


Virágkora az I. és a II. sz.


 

PRINCIPÁTUS ÁLLAMSZERVEZETE

      


 


Az I. sz. végére a köztársasági államforma válságba jutott, s ez oda vezetett, hogy Augustus létrehozta a principátusnak nevezett államformát, amelyet a köztársaság intézményének látszata mögött elrejtett egyeduralomnak nevezünk.


Három pillére van:


 


1, Princeps:     a senatus első embere, hatalmát hármas hatalomra építi:


-         tribunica protestas, hogy ő szent és sérthetetlen


-         imperium proconsulare: tartományi főhelytartó, teljhatalommal


Teljes római birodalomra kiterjesztik.


-         imperator: katonai főparancsnok


 


2, Köztársasági intézmények egyre inkább felszámolás alá kerülnek. A köztársasági álszervek megmaradnak, de a császárnak ajánlási joga van a betöltésükre.


Nevezetesen a köztársasági magistratusok közül rendszeresen a senatori rend tagjait nevezi ki magistratusnak.


 A consulok hatalma formálissá válik.


A praetorok számát felemeli.


A questorok és az aedilisek tisztségét császári hivatalnokokkal tölti be.


A censori tisztséget megszűnteti.


A senatus hatalma marad meg csak szinte, létszámát növeli 300-ról 600-ra. Jogkörében marad a magistratusok megválasztása, ahol azonban a princeps tesz javaslatot. A senatus kormányozza Itáliát, illetve jogkörébe tartozik a büntető bíráskodás és a törvényhozás.


Népgyűlés szerepe formális.


 


3, Császári hivatalnok szervezet


                        Ez egy új hatalmi ág. Eleinte a princeps magánigazgatási egysége volt, amelynek jogkörét később kiterjeszti a római államra is. Különbséget kell tenni a hivatal szempontjából:


©csak Rómát igazgató hivatalok:


- prefectus pretorio: a császári testőrség parancsnoka volt, de a princestől fokozatosan vett át jogköröket, mint a törvénykezési jogkör és a fellebbezett ügyek intézését.


- prefectus urbi: polgári főhivatalnok. A közrend fenntartása és a bíráskodás tartozott jogkörében Rómában.


                        ©egész birodalmat szolgáló hivatalok:


-         princesnek a kancelláriája


-         consilium principis:  a császár tanácsadó testülete


 


 


                                   


 


 


 


 


 


 


IX. 09.


 


 


Dominatus (284-476)


284-ben Diocletianus hatalomra kerülésével kezdett kialakulni. Alapvető jellemzője, hogy tetrarhia, vagyis négy személyre való hatalmi felosztás alakul ki. Hét főcsászár (augusztus) és két cézár uralkodott a birodalomban.


Az augusztus fő hatáskörei: tv.hozás, végrehajtó hatalom, igazság szolgáltatás és az állam kincstár felelősé.


Kialakult a birodalmi adminisztráció, e szerint van központi és helyi igazgatási szerveket.


 


Központi kormányzat:


-         államtanács sacrum consi


-         udvari főméltóságok: élén a magistratus oficiorum állt.


Feladata:    az uralkodó döntéseinek formába öntése


                  levelezés


                        állam- és palotarendőrség irányítása.


- Crestor sacripalati: igazságügyi miniszter vagy főkancellár


Feladata az uralkodó nevében kiadott iratok jogi formába öntése, császári rendeleteket ő fogalmazta, illetve a kinevezések


- Comes sacrolum largocionum: pénzügyminiszter


- Comes rerum privatorum: az uralkodó magánvagyonát felügyeli


 


Területi igazgatás


Polgári és katonai igazgatásra osztható.


A polgári igazgatás háromszintűvé vált. A birodalmat négy részre, prefectusra osztották.


Prefectus pretorio: a prefectus élén álltak négyen. Feladata a közigazgatás irányítása, a természetbeli adók beszedése és a legfelsőbb szintű törvényhozás.


Alattuk álltak:


1.      Prefectus urbi: a két főváros élén álltak és a városi hivatalnokokat felügyelték


2.      Vicarius: a prefectus urbi helyettesei


3.      Dioecesisek, ők is a prefectus pretorio jogosítványokkal bírtak.


4.      Pro consulens: helytartók, akik a providenciák élén állnak a bíráskodás és a közigazgatás irányítása a feladatuk.


 


Katonai igazgatás


Katonaság részei:          palatini: császár közelében lévők csapatok


                              Comitatenses: egyes provinciákban tartózkodók


                              Limites: határőr


Szintjei: a, főparancsnokok


                              - gyalogsági főparancsnok magister peditum


                              - lovassági főparancsnok magister aequitum


                  b, területi parancsnok magister militum


                  c, helytartók duces


 


Ezzel a dominátust befejeztük.


 


 


 


A római jog forrása


1.      Jogforrás: a jog megjelenési formája, ahonnan a jog megismerhető.


2.      A jogforrás az, ami a jogot létrehozza.


Civil jog jogforrásai:


- Szokásjog consuetudo: a nép hozza létre


- Törvény lex: comitia hozza létre


- Szenátusi határozat senatus consultum


Praetori jog forrásai:


-         Magistratus jogpolitikai programja: edictum


-         Császári rendeletek constitutio


Vegyes jogforrás:


-         Jogtudomány iurispudentia


-         Jogtudósok Iuris consules

KIRÁLYSÁG ÉS KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE

 A királyság államszervezete


A királyság kora Róma mondaszerinti alapításától terjed ie. 510-ig.


Az államszervezetnek három fő pillére volt:


 


            A, Király (rex): a legfőbb bíró, hadvezér, papi méltóság a római államban


Hatalmának az alapja az imperium, ami az állami főhatalmat jelöl. A király az imperiumot a népgyűléstől nyeri, tehát Rómában a király választott tisztség.


A király helyettese Róma városában: praefectus urbi.


Interrex: amikor a királyi tisztség nincs betöltve, akkor arra az időszakra interrexet választanak, akinek a tisztsége öt napra szól. Az interrex személyét a senatus tagjai választják egymásután maguk közül sorshúzással, amíg a népgyűlés megválasztja a királyt.


 


            B, Senatus:      a királynak a tanácsadó testülete.


Előbb 100 főből áll, majd a királyság végére kb. 300 főre emelkedett számuk. Ők valószínűleg a nemzetségfőből kerültek ki.


 


C, Népgyűlés (comitia): Különböző formái vannak. A királyság korában comitia       curiata-nak nevezzük. Azért, mert Róma népességét 30 ún. curiakra osztották hadi beosztás alapján. Az egyes curiak egyenként szavaznak, minden curianak egy szavazata van. A comitia curianak elsősorban döntési jogköre van azokban a kérdésekben, amelyekben a rex ki kívánja kérni a curiak tanácsát.


 


 Köztársaság államszervezete


Szintén három pillére épül:


 


1, Magistratus: Két értelme van. Egyrészt jelöli az állami hivatalt, illetve az adott tisztséget    betöltő személyt is magistratusnak nevezzük.


 


Minden magistratusra jellemző:


-         tevékenységüket ingyen végzik, sőt néha saját vagyonából kellett kiegészítenie a tevékenységéhez szükséges összeget. Mivel ezek előre nem látható költségek voltak, így joga volt hivatal során lemondani (ambitio)


-         annuitás: a hivatalt egy évig töltik be


-         kollegalitás: ugyanabból a hivatalból, magistratusból több, legalább kettő van


-         egy évre választották őket


 


Csoportosítás:


-         interiummal (állami főhatalommal) rendelkeznek vagy sem


-         ún. rendes magistratusról van szó vagy rendkívüliről. A rendes magistratusokat (magistratus ordianalis) a comitia választja. A rendkívülieket (magistratus exordinalis) a korábbi magistratus nevezi ki vagy esetleg a senatus.


-         Nagyobb magistratusról (magistratus maior) vagy kisebb magistratusról (magistratus minor) van e szó.


 


Imperium:       állami főhatalmat jelöl. Különböző összetevő elemei vannak:


-         imperium domi: polgári főhatalom, vagyis Róma városfalain belül milyen jogosítványokkal rendelkezhet valaki.


-         imperium militae: katonai főhatalom, az a jog, hogy katonai csapatokat vezényeljen, irányítson valaki


-         iurisdictio: jogszolgáltató jogkört jelent.


Az imperiummal rendelkező magistratus összehívhatja a népgyűlést és a senatust.


Iuscoercionis: annak a joga, hogy büntetéseket szabhat ki. Ez is az imperium része.


 


Potestas:         mondhatnánk, hogy az imperium magába foglalja potestast, de jár olyan tág jogosítványokkal, mint az imperium. Jellemzői:


-         intercessio: a magistratus –mivel kollegalitásban többen vannak- a társának az intézkedéseivel szemben intercedálhat (közbenjárhat), ezáltal megsemmisíti az intézkedést.


-         összehívhat contiot (formátlan összejövetel), ahol közkérdéseket megvitathatnak mindenféle jogi kötelezettség nélkül. Ezt csak a potestassal rendelkező magistratus teheti meg.


-         ius edicendi: rendeletkiadási joga van.


 


 


Rendes magistratusok:


A, censor        csak konzult viselt ember lehetett. Őt egyedül a magistratusok közül öt évre választották. Tevékenységük valójában 18 hónapig tartott.


 Feladatuk Róma polgárait vagyoni helyzetük szerint vagyoni osztályokba sorolták.


                        Összeállították a senatus névjegyzékét.


                        Erkölcsi felügyeletet gyakoroltak Róma társadalma felett.


                        Állami javak felügyelete is az ő hatáskörükbe tartozott.


 


B, consul          először ie. 510-ben állítanak fel mindjárt kettőt.


             imperiummal rendelkezik, tehát ő egy magistratus maior


jogköre ua., mint a királyé, kivéve a szakrális jellegű konfuciókat. A szakrális funkció átkerül egy papi testülethez, az ún. pontifexhez, amelynek feje: pontifex maximus.


 


C, praetor       ie. 367-ben a jogszolgáltatás végzésére hozzák létre, mert a consul leggyakoribb feladata a jogszolgáltatás és az ügyek gyakorisága miatt már nem tudja ellátni és átruházza egy másik magistratusra. Ez a magistratus csak potestasi hivatali hatalommal rendelkezik. A római polgárok egymás közötti vitás kérdéseiben bír jogszolgáltatási hatáskörrel, de az idők folyamán Róma területe növekszik, kiterjed Itáliára, ezért szükségessé válik az idők folyamán egy második praetori tisztség felállítása. Erre ie. 242-ben kerül sor, méghozzá a római polgári jogokkal nem rendelkező ún. peregrinusok számára. Ettől fogva őt praetor peregrinusnak nevezik. Aki a római polgári jogokkal rendelkezőkkel foglalkozik azt praetor urbanusnak nevezzük.


 


D, aedilis curullis: ie. 367-ben. Feladatkörébe a középületek és a középítkezések felügyelete. Másrészt rendészeti feladatokat látott el és ő volt még a vásárok bírája. Későbbiekben fontos szerepe van, ugyanis egy nagyon sajátos magánjogi intézmény, az ún. eladói kellékszavatosság szabályait ő alakította ki. Ha a megvásárolt áru rejtett hibát rejt, akkor az eladó ellen fordulhatok kellék hibáért a kellék szavatosság miatt.


 


E, questor       kincstárok őrei, vagyis pénzügyi igazgatási feladatokat láttak el, valamint a fontosabb iratok őrzése is az ő feladatuk volt.


                       


Ezek voltak a rendes magistratusok, az egész római állam magistratusai. Emellett azonban megjelennek a plebejus magistratusok, akik kezdetben csak a plebsnek (szegényebb népi réteg) a képviselői voltak és ilyen az ie. 494-ben választott tribunus plebis (néptribunus). Ezt a tisztséget a plebejus népgyűlés választotta. Jogkörébe tartozott:


-         plebejus népgyűlés összehívása (consilium plebis)


-         később a senatust is összehívhatta


-         vétójoggal rendelkezik a magistratusok döntéseivel szemben, tehát ha a consul vagy praetor olyan döntést hoz, ami a szegényebb népréteg érdekeit sérti, akkor semlegesíthette a döntést


-         menedékjoga van, tehát a magistratusok által fenyegetett személynek menedéket adhatott a házában


-         személye szent és sérthetetlen volt, állami védelmet élvezet


Mindezek mellett volt egy segítője, akit aedilis plebisnek nevezünk


 Elsősorban a plebejus kincstárnak a kezelői és a plebejus irattár őrzői.


 


 


Rendkívüli magistratusok


A, dictator      Maximum hat hónapra választotta meg a senatus vagy a consul katonai vagy polgárháborús vészhelyzetben.


                        Minden másféle magistratusnak hatalma felfüggesztődik a dictator működése alatt.


                        Teljhatalma van, de azzal a kikötéssel, hogy csak a veszélyhelyzet fennállásáig vagy maximum hat hónapig állhat fenn a hatalma. Utána köteles volt lemondani és átadni hatalmát a senatusnak és a consuloknak.


 


B, interrex      köztársaságban volt. Köztársaságban nincs király, de Róma hagyományából származik. Ha valamelyik főmagistratus megürül –tehát mind a két consuli tisztség megürül- és nincs dictator, akkor a senatus saját tagjaiból öt-öt napra interrex-et jelöl ki, hogy  az állami hatalom folyamatossága biztosítva legyen. Ez az állapot addig áll fenn, amíg a commitia újabb consult nem választ


 


C, decemviri legibub scribundis: tíztagú bizottság a törvények írásba foglalására. Ie. 451 – 450-ben bír jelentőséggel, amikor a római nép tíztagú bizottságot küldött ki a szokásjognak az írásba foglalására. Amíg ezt a XII táblás törvénynek nevezett művet létre nem hozták, addig valamennyi köztársasági intézménynek a hatalma függőt, tehát nem választottak új consult, illetve a meglévő consul átadta a hatalmát a decemvireknek, hogy ne korlátozzák a törvényalkotó munkájukat. Nem új törvényeket hoztak létre, hanem a szokásjogokat foglalták írásba.


 


 


 


2, Senatus


 


            A római állam folyamatos működésének a letéteményese volt. Tagjai a pates (atyák).


-         Külpoltikát és a hadügyet irányította főként. A consul beszámolt a senatus előtt a katonai és szövetségi politikáról.


-         Ellenőrizte az államháztartást


-         Szakrális ügyeket felügyelte


-         Közigazgatás és az igazságszolgáltatás irányította


-         A magistratust hivatalának éve végén beszámoltatta és felelőségre is vonhatta


-         A népgyűlésnek a határozatait utólagosan jóváhagyata (autoctoritását adta)


Mivel ez problémákhoz vezetett az idők folyamán, hogy van egy törvény, népgyűlési határozat, ami a nép akaratából elfogadásra került és esetleg a senatus mégsem adná auctoritását, akkor egy diszfunkció, egyensúlytalansági helyzet jönne létre az állami szervek között, ezért egy törvény hoztak: Lex Publilia ie. 339-ben, ami kimondta, hogy a népgyűlés határozata előtt kikérheti a senatus véleményét, így nem kerülhet kényelmetlen helyzetbe. A törvényeket a javaslatot benyújtó magistratus nevéről nevezik el.


A senatus határozatait senatus consultumnak nevezzük.


 


 


3, Comitia (népgyűlés): a köztársaság korában három comitia is létezett, sajátosságaik, hogy határozataikat vita nélkül hozzák, mert szavaznak. A magistratus által feltett kérdésre válaszolnak, amit rogationak hívnak. Két fajta válasz lehet. Egyik válasz az utirogas, vagyis “ahogy kérdezed”, ez jelenti az igent. A másik az antiquo “ragaszkodom a régihez”, vagyis nem.


 


A, comitia curiata: - imperiummal rendelkező magistratust (consult, dictatort) iktatta be


-         szakrális feladatokat látott el


-         fontos volt a comitia curiatanak az a válfaja, amit a pontifex maximus elnökölt. Ezt a változatot comitia calata-nak nevezzük, amely a családjogban jelentős, mert a népgyűlés a pontifex maximus vezetésével döntött abban a kérdésben, hogy ha egy családfő utód nélkül maradna, akkor hogy vagyona ne szálljon az államra örökbefogadhat-e valakit vagy sem. A végrendelkezésben is fontos szerepe volt.


-         Az idők folyamán összehívása egyre ritkult és gyakorlatilag meg is szűnt, csak egy-egy jelképes személy képviselte a 30 curianak a mindegyikét és csupán ők szavaztak elsősorban a magistratusok beiktatása kapcsán.


 


B, comitia centuriata: egyre inkább átveszi a comitia curiate feladatait.


Róma lakossága centuriákra (katonai és vagyoni népesség felosztás) voltak felosztva és e szerint szavaztak. Összesen 198 centuria volt.


-         feladata volt a főmagistratusok megválasztása


-         törvényhozás


-         hadüzenet és a békekötés kérdése


-         büntető bíráskodás


 


C, comitia tributa: Területileg Rómát négy városi és tizenhat vidéki tribusra osztották fel. Feladata:


-         kisebb magistratusok megválasztása


-         törvényhozás


-         szövetségkötés más államokkal


-         nem politikai ügyekben való törvénykezés


consilium plebis: plebejusnépgyűlés: kezdetben csak a plebsre hozott kötelező döntéseket.


Ie. 287-ben egy ún. Lex Hortenzia kiterjesztette hatáskörét az egész római népre.


Ie.180-ban Lex Villa Annalis, mely törvény a magistratusok betöltésének sorrendjét határozza meg. Először a questori tisztséget lehetett betölteni, majd aedilis curullis vagy tribunus plebis, ugyanis ebben a korban a plebejusi tisztséget is meghatározóak, utána praetor, consul és csak consuli tisztséget betöltöttet lehetett megválasztani censornak.