Ábrai Károly; 1871-ig Figura (Szatmár, 1830. dec. 8. – Bp., 1912. aug. 18.): tanár, író. Elsõ írásai 1846-ban Julius álnéven jelentek meg az Életképekben. A szabadságharcban mint honvéd vett részt. 1850–53-bam Debrecenben jogot és teológiát tanult, majd Szatmáron ref. lelkész, 1862-tõl a hódmezõvásárhelyi ref. líceum tanára. 1870-tõl Hódmezõvásárhely, ill. 1871-tõl Csongrád vm. fõjegyzõje, majd 1876-tól 1884-ig Hódmezõvásárhely polgármestere. Késõbb Bp.-re költözött. Számos – túlnyomórészt történelmi tárgyú regénye és elbeszélés-gyûjteménye jelent meg. Sok korabeli újság és folyóirat állandó munkatársa volt. 1869-tõl 1878-ig az általa alapított Vásárhelyi Közlöny szerk.-je. – F. m. Az utolsó Szapolyai (r., Pest, 1860); Emléklapok a hazai történelembõl (Pest, 1861); A nagy hazafiak (regényes korrajz, Pest, 1866); Magyarország 1848–49-ben (Pest, 1869).
2007. július 11., szerda
Ábrahám József
Ábrahám József (Bp., 1924. dec. 20. – Bp., 1958. jún. 11.): szerszámkészítõ. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. – Irod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956 (Bp., 1989); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989).
Ábrahám Pál
Ábrahám Pál (Apatin, 1892. nov. 2. – Hamburg, 1960. máj. 6.): zeneszerzõ, karmester. A Zeneak.-n tanult. Volt banktisztviselõ, tõzsdebizományos, majd 1928-ban a Fõvárosi Operettszínház karmestere lett. Mint operettszerzõ külföldön is nagy sikereket ért el; a Hawai rózsája (1931) és a Bál a Savoyban (1932) c. operettjeinek németo.-i bemutatója után Berlinbe költözött. Jelentõs sikerû darabja volt a Viktórta c. operett. Felfelé ívelõ pályáját a fasizmus uralomra jutása törte meg. 1933-ban emigrációba kényszerült, elméje elborult és évekig gyógyintézetben kezelték az USA-ban. Átmeneti javulás után visszatért Németo.-ba és Hamburgban telepedett le. Mûveibõl több önálló filmet készítettek, számos film kísérõzenéjét írta (Boldog szívek, 1932; Antónia, 1935 stb.). – Irod. Gál György Sándor – Somogyi Vilmos: Operettek könyve (Bp., 1960).
Ábrahám Géza
Ábrahám Géza (Bp., 1913. febr. 2. – SZU., 1943): lakatos. Lakatos mesterséget tanult. Részt vett Pesterzsébeten a Kommuista Ifjúmunkás Szövetség munkájában. Röplapok és az Ifjúmunkás c. lap terjesztése miatt két és fél hónap bûntetést szabtak ki rá. A 30-as évek végén kapcsolatba került Kulich Gyulával és Schõnherz Zoltánnal. Letartóztatták (1940). A sopronkõhidai fegyházból a keleti frontra került. Az egész századdal együtt 1943-ban kivégezték. – Irod. Köves Judit: Közkatonák (Népszava, 1961. 79. sz.)
Abonyi Tivadar
Abonyi Tivadar (Bp., 1887. okt. 18 – Bp., 1968. okt. 9.): színész, rendezõ, festõ. Iparmûvésznek készült, majd oklevelet a Színmûvészeti Ak.-n szerzett (1908). Kassán, a Komjáthy-féle társulat, majd a bp.-i Magyar Színház, késõbb a Népopera (Városi Színház) tagja lett. Az I. világháború után több fõvárosi színháznál (Belvárosi Színház, Nemzeti Színház, Andrássy úti Színház, Nemzeti Színház) játszott mint bonviván és hõsszerelmes. Rendezõként és játékmesterként is mûködött a Nemzeti Színházban. 1945-tõl a Szegedi Nemzeti Színház fõrendezõje, majd 1949-tõl 1951-ig, nyugdíjazásáig, a bp.-i Operaház rendezõje volt. – F. sz. Frank (G. B. Shaw: Warrenné mestersége). – F. rendezései: Meyermans: Remény (Budai Színház, 1945); Szigeti J.: Rang és mód (Budai Színház, 1945); Puccini: Manon Lescaut (Szegedi Nemzeti Színház, 1958); Muszorgszkij: A szorocsinci vásár (Szegedi Nemzeti Színház, 1959).
Abay Nemes Oszkár
Abay Nemes Oszkár (Magyardiószeg, 1913. szept. 22. – Pécs, 1959. jan. 30.): úszóbajnok, ügyvéd. A pécsi úszósport elsõ eredményes versenyzõje. 1932-ben a 200 m-es, 1939-ben a 100 m-es országos gyorsúszóbajnokság gyõztese. Tagja volt az 1936. évi berlini olimpián Európa-csúccsal harmadik helyezést elért magyar 4×200 m-es gyorsúszóváltónak. Élete utolsó éveiben mint edzõ a Pécsi Kinizsi úszóival foglalkozott.
Abaffy Ferenc
Abaffy Ferenc (Felsõlehota, 1732 – Felsõlehota, 1817. márc. 15.): nagybirtokos, politikus. A nagyszombati egyetemen jogot tanult. Mint szabadkõmûves tagja volt a Martinovics Ignác társaságnak. A szabadgondolkodó írók és tudósok társaságai közül az õ pesti vendéglátó házában gyûltek össze Koppi Károly, Kreil Antal egyetemi tanárok, és a Martinovics-féle összeesküvés igazgatói közül Hajnóczy József költõ és Szentmarjay Ferenc. Verseghy Ferenc költõ is itt ismerte meg Hajnóczy Józsefet. Verseghy aztán kiadóját a budai Landerer Mihályt vonta be az összeesküvésbe. Abaffyt a Martinovics-perben bizonyítékok hiányában felmentették. – Irod. Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete (Bp., 1879); Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest történetébõl (Bp., 1935); Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története (Bp., 1957).
2007. július 10., kedd
Ábel Olga
Ábel Olga (Gyulakuta, 1905. jan. 13. – Bp., 1987. dec. 10.): újságíró, író, műfordító, Benamy Sándor író felesége. Tanulmányait Marosvásárhelyen és a kolozsvári Marianum felső tagozatán végezte. 1923-29-ben a kolozsvári Keleti Újságnál, 1930–1934-ben a kolozsvári Új Kelet c. napilapnál szerkesztőségi gyorsírónő. 1934-ben Bp.-re költözött. 1934–1944 között a bp.-i Mai Nap c. napilapnál szerkesztőségi gyorsíró, de egyidejűleg mint újságíró a Nagyváradi Napló, a szabadkai Bácsmegyei Napló és az ungvári Kárpáti Magyar Újság tudósítója volt. 1945–47-ben a nagyváradi Új Élet c. napilap, 1948–50-ben a bp.-i Szövetkezet c. hetilap riportere, 1950–1960 között a Népszava belső munkatársa (riporter). – F. m. A modern irodalmi műveltség kézikönyve (szerk., Benamy Sándorral, Bp., 1941); Keserű kenyér (riportok, Bp., 1953); Egy kísértettérkép nyomán (Bp., 1963); Egy újságírónő magánjegyzetei (Bp., 1986); Tanulságos utak 3 kontinensen (Bp., 1988).
2007. július 7., szombat
Ábel Jenő
Ábel Jenő (Pest, 1858. júl. 24. – Bp., 1889. dec. 13.): klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1882). 1875-től a bp.-i egy. bölcsészeti karán tanult, ahol 1877-ben doktori diplomát szerzett. Ezután hosszabb Ny-európai tanulmányutat tett. 1879-től gimn. tanár Bp.-en. 1883-tól a bp.-i egy.-en a görög filológia rk., 1887-től ny. r. tanára. A bp.-i Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerk.-je. Kiemelkedő jelentőségűek a mo.-i humanizmus történetére és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai. Számos antik és reneszánsz kori szöveg tudományos kiadását rendezte sajtó alá. – F. m. Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz. Bp., 1880); Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon (Bp., 1880); Egyetemeink a középkorban (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz., Bp., 1881); A homeroszi Demeter-Hymnusról (Bp., 1885); Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia (posztumusz kiadvány Hegedűs István kiegészítéseivel; Bp., 1903). – Irod. Vári Rezső: Emlékbeszéd A. J. felett (Egyet. Phil. Közl. 1890).
Abel Jakab
Ábel Jakab (Bp., 1925. júl. 5. – Csepel, 1946. aug. 13.): kenuzó. 1939-től 1946-ig a csepeli Weisz Manfréd Torna Klub, ill. a Csepeli Munkás Torna Egylet kenusa. 1942-ben, 1943-ban, 1944-ben, 1945-ben kenu egyes 1000 m-en, 1943-ban kenu egyes 10.000 m-en m. bajnok. 1944-ben kenu kettes 10000 m-en, 1946-ban kenu tízes 10000 m-en m. bajnok. Az első m. bajnok kenus. A Csepeli Weisz Manfréd Gyár esztergályosa volt, vízi baleset áldozata lett.
Abday Sándor
Abday Sándor (Kaposvár, 1800. febr. 2. – Szatmár, 1882. nov. 18.): színész, az első magyar színigazgatók egyike. Színészi pályáját 1818-ban Debrecenben kezdte, majd önálló színtársulatot alapított és Szegeden játszott társulatával. Később hol Kilényi Dávid színigazgatóval társulva, hol önálló társulatával bejárta az egész országot, sikereivel sorra kiszorítva a német színtársulatokat. A szabadságharc alatt tábori élelmezési biztos volt. Színdarabokat fordított és írt. – M. Cic hegynek boszorkánya (németből fordított színmű, bem. Dés, 1839): Szatmár városa egy más világrészben (bohózat, bem. Szatmár, 1878). – F. sz. Moor Ferenc, majd Moor Károly (Schiller: A haramiák); Alfonzo (V. Hugo: Borgia Lucretia); Angelo (V. Hugo: Angelo, Padua zsarnoka); Zajtay (Gaál József: A Peleskei nótárius).
Abay Neubauer Gyula
Abay Neubauer Gyula (Bp., 1891. aug. 15. – Bp., 1978. aug. 29.): közgazdász, az MTA tagja (l. 1939). Isk.-i tanulmányait Bp.-en és Iglón végezte. 1913-ban szerzett jogi diplomát a bp.-i tudományegy. jogi karán. 1909-től a Dohányjövedéki Központ Igazgatóságánál dolgozott gyakornokként, később gazdasági előadóként, egy.-i tanári kinevezéséig. 1914-ben bevonult katonának. Az I. világháborúban történt sebesülése miatt 1915-ben leszerelték. 1918-ban jelent meg első tudományos dolgozata a breslaui Nord und Süd c. folyóiratban. Ez a jövő államáról szóló államtudományi értekezésének kivonata volt. 1918. nov.-ben a Közgazdasági Szemle jelentette meg a pénz válságáról szóló tanulmányát. 1927-ben a határhaszonelmélet bírálatáról írott könyve alapján a pécsi Erzsébet Tudományegy. jogi kara 1928-ban egy.-i magántanárrá habilitálta. 1930–31-ben külföldi folyóiratok részletekben közölték e munkáját. 1929–30-ban állami ösztöndíjasként egy évig Berlinben, 1930–31-ben egy évig Londonban tanult közgazdaságtant. 1933-ban az angol Royal Economic Society, később az amerikai Econometric Society, valamint a párizsi Institut International de Sociologie választotta tagjává. 1938-ban a pécsi egy. jogi karának ny. rk. tanára, 1944-ben az egy. közgazdasági és statisztikai tanszékének ny. r. tanárává nevezték ki. 1946–47-ben a jogi kar dékánja, 1947–48-ban prodékánja volt. 1948-ban az egy.-ről kényszernyugdíjazták, 1949-ben az MTA tanácskozó taggá minősítette. 1952-ben megvonták nyugdíját. 1952–53-ban a komlói Szénbányászati Trösztnél statisztikusként, 1955–56-ban a pécsi Vízügyi Igazgatóságnál könyvelőként dolgozott. 1956-os tevékenységéért 1957-ben koncepciós perben 6 évi börtönbüntetésre ítélték. 1957. máj.-tól 1959. ápr.-ig büntetését töltötte, ekkor amnesztiával szabadult. 1958-ban az MTA kizárta tagjai sorából. 1989-ben az MTA rehabilitálta, helyreállította akadémiai lev. tagságát. A pécsi Janus Pannonius Tudományegy. Állam- és Jogtudományi Kara 1991. nov.-ben születésének 100. évfordulója alkalmából emlékülést rendezett tiszteletére. Kiadás alatt áll 1958-ban, a börtönben írt Oeconomia Aeterna c. munkája. – F. m. A határhaszonelmélet bírálata (Pécs, 1927); A magyar társadalom osztálytagozódása (Bp., 1941); Nemzetiségi elv és magyarság (Pécs, 1943); A világyazdaság újjáépítése a hábarú után (Bp., 1943); A világgazdaság válaszúton (Bp., 1943); Bevezetés a statisztika tudományába (Pécs, 1945). – Irod. Fejezetek a Pécsi Egyetem történetéből (szerk. Csizmadia Andor, Pécs, 1980)
Abay Nemes Oszkár
Abay Nemes Oszkár (Magyardiószeg, 1913. szept. 22. – Pécs, 1959. jan. 30.): úszóbajnok, ügyvéd. A pécsi úszósport első eredményes versenyzője. 1932-ben a 200 m-es, 1939-ben a 100 m-es országos gyorsúszóbajnokság győztese. Tagja volt az 1936. évi berlini olimpián Európa-csúccsal harmadik helyezést elért magyar 4×200 m-es gyorsúszóváltónak. Élete utolsó éveiben mint edző a Pécsi Kinizsi úszóival foglalkozott.
Abai Kálmán, Abai Mildschütz
Abai Kálmán, Abai Mildschütz (Pécs, 1899 jan. 4. – München, 1975. febr. 12.).: csendőrtiszt, bibliográfus. Mint csendőrtiszt a II. világháború végén került Németo.-ba, s Münchenben telepedett le. 1954 és 1962 között a Hadak Utján c. müncheni m. emigráns folyóirat szerk.-je. Publikált az Ungarn-Jahrbuchban, a Müncheni Magy. Intézet német nyelvű évkönyvében. A nyugati m. sajtótermékek gyűjtésével és bibliográfiai feldolgozásával foglalkozott. – F. m. A magyar nyelvű emigráns sajtó bibliográfiája, Német Szövetségi Köztársaság, 1945–1962 (München, 1963); Bibliographie der ungarischen Exilpresse (München, 1977).
Abai György
Abai György (Bp., 1925. szept. 19. – Bp., 1974. dec. 25.): építészmérnök. 1953-ban szerzett oklevelet a bp.-i műszaki egy.-en. 1955-től a Fővárosi Tanács munkatársa, 1972-től az építészeti osztályt vezette. Része volt a bp.-i főútvonalak egységes kialakításának koncepciójában, a fővárosi közvilágítás korszerűsítésének (neonosítás) és díszkivilágításának előkészítő munkájában, a nagy forgalmú csomópontok (Erzsébet-híd, Déli pu. környéke, Baross tér) városépítészeti kialakításában. Közel félszáz szakcikk szerzője.
Abafi Lajos; Aigner
Abafi Lajos; Aigner (Nagyjécsa, 1840. febr. 11. – Bp., 1909. jún. 19.): irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész. 1854-től 1868-ig könyvkereskedősegéd Temesvárott, Pozsonyban, Pesten és több német városban. 1868-tól 1896-ig Pesten önálló üzlete volt. 1859-től számos történeti, irodalomtörténeti és könyvészeti munkát írt. 1869-ben a Kisfaludy Társ. pályázatán díjat nyert Az elégiáról c. művével. 1876-tól a Petőfi Társ. tagja. Szerk. a Magyar Könyvészetet (1869–70), a Magyar Könyvesházat (1875–90), kiadta a Nemzeti Könyvtár (1878–90) sorozatát. A Figyelő (1876–90), a Corvina (1878–94), a Rovartani Lapok (1895–99) szerk.-je, 1884-ben megindította a Hazánk c. történelmi folyóiratot. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. Egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1890-től főként entomológiai tevékenységet folytatott. 1896-ban feladta üzletét, 1901-ben az MNM természetrajzi osztályán vállalt laboránsi állást. A lepkészet története Magyarországon (Bp., 1898) c. munkája ma is az egyetlen ilyen jellegű összefoglalás. – F. m. A magyar népdalról (Pest, 1872); Mikes Kelemen (Pest, 1872); Feszler Ignác Aurél (1878); A szabadkőművesség története Magyarországon (Bp., 1900); Az olaszországi magyar légió történetéhez (h. n. és é. n.); Magyarország lepkéi (Bp., 1907). – Irod. A. L. (Rovartani L. 1909); A. L. (Term. tud. Társ. Évk. 1940.)
Abaffy Ferenc
Abaffy Ferenc (Felsőlehota, 1732 – Felsőlehota, 1817. márc. 15.): nagybirtokos, politikus. A nagyszombati egyetemen jogot tanult. Mint szabadkőműves tagja volt a Martinovics Ignác társaságnak. A szabadgondolkodó írók és tudósok társaságai közül az ő pesti vendéglátó házában gyűltek össze Koppi Károly, Kreil Antal egyetemi tanárok, és a Martinovics-féle összeesküvés igazgatói közül Hajnóczy József költő és Szentmarjay Ferenc. Verseghy Ferenc költő is itt ismerte meg Hajnóczy Józsefet. Verseghy aztán kiadóját a budai Landerer Mihályt vonta be az összeesküvésbe. Abaffyt a Martinovics-perben bizonyítékok hiányában felmentették. – Irod. Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete (Bp., 1879); Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest történetéből (Bp., 1935); Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története (Bp., 1957).
Abádi Ervin
Abádi Ervin, Aharon Abdi (Bp., 1918. ápr. 9. – Tel–Aviv, 1979. máj. 3.): író, szerkesztő, grafikus. Apja tanár volt. Miután Bp.-en elvégezte az Iparművészeti Isk.-t, Rómában tanult tovább. Hazatérése után grafikus volt 1942-ig, amikor munkaszolgálatra rendelték. A Bergen-Belsen-i koncentrációs táborhól 1945 nyarán tért haza. Bp.-en a Szikra Könyvkiadó könyvtervezője lett. 1950-ben Izraelben telepedett le, mint illusztrátor, dekorátor, rajzoló dolgozott. 1953-tól jelentek meg riportjai, elbeszélései, regényei m. és héber nyelven. 1979-ig szerk. a Hét Tükre c. hetilapot. Szerk. többekkel a Jubileumi évkönyv Izrael fennállásának 25. évfordulójára c. kötetet. Nordau-díjjal tüntették ki (1955). – F. m. Elmondom… My story. 1942–1947 (m.–angol, album illusztrációival, Zsolt Béla és Szűcs Géza bev.-jével, Bp., 1947); Solt György története (r., Tel-Aviv, 1957, Bp., 1991); A csodák hat napja (riportr., Tel-Aviv, 1972, Bp., 1991; Az ítéletnapi háború és egy esztendő (riportok, Tel-Aviv, 1974). – Irod. Babits Antal (Bev. A csodák hat napja c. kötetben).
Abád József, Abkarovics
Abád József, Abkarovics (Tarcadobó, 1910. júl. 12. – Bp., 1978. ápr. 1.): röplabdaedző, matematikatanár. Felesége Hauser Henriette ritmikus sportgimnasztika edző. – 1934-ben a prágai Károly Egy.-en matematika-ábrázoló geometria tanári oklevelet szerzett, 1933-tól 1938-ig a Komáromi Tanítóképző Intézet, 1939-től 1945-ig az ungvári gimn., 1945–46-ban a bp.-i Árpád Gimn., 1946-tól 1949-ig a bp.-i Zrínyi Miklós Gimn., 1949-től 1952-ig a bp.-i Eötvös József Gimn., 1950-től 1955-ig a bp.-i Orvostudományi Egy. Gyógyszerésztudományi Karán matematikatanár, 1953–54-ben a bp.-i Pedagógus Továbbképző Intézet tanszékvezető tanára. 1954-től 1959-ig a matematikaoktatás orsz. vezető szakfelügyelője. 1959-től 1969-ig a Testnevelés Tudományi Kutató Intézet, 1969-től 1973-ig a Testnevelési Főisk. Kutató Intézete osztályvezetője, módszertani osztályvezetőként, főmunkatársként a tudományos felkészítés elméletével foglalkozott. Az 1930-as években Prágában ismerkedett meg a röplabda sportággal, 1945-től Mo.-on élt, 1946-tól edzőskördött, 1961-ben mesteredző. 1948-ban, 1951-ben a 1954-től 1962-ig a m. férfi válogatott vezető edzője; 1951-től 1957-ig a Csepel, 1957-től 1960-ig az Újpesti Dózsa edzője. A m. férfi válogatottal 1958-ban Európa-bajnoki 5., 1960-ban világbajnoki 6. helyezett. A Csepellel 1951-ben, 1952-ben, 1953-ban, 1954-ben; az Újpesti Dózsával 1958-ban, 1959-ben, 1960-ban, majd 1971-ben és 1972-ben m. bajnok. A röplabda sportág mo.-i szaknyelvének kialakítója, a Testnevelési Főisk.-n a szakedzőképzés vezetője, 1968-69-ben a Magyar Röplabda Szövetség elnöke. – M. A röplabdajáték elmélete (Bp., 1948); A röplabda elméleti bevezetése és alapfokú szakoktatása (Bp., 1949); Röplabda, 1–3. (Vezérfonal a segédoktatói tanfolyam röplabda tananyagához. Bp., 1950); A röplabdasport játékszabályai (Összeáll., Bp., 1950); Röplabda alapképzés (Kohonicz Józseffel, Bp., 1953); Röplabdázás (Patay Zsigmonddal, Kohonicz Józseffel, Bp., 1954). – Találmánya 1968-ban: izomerőmű-készülék (Balogh Lajossal, Bíró Bélával). – Irod. Juni György: Röplabda almanach (Bp., 1986
Aba Novák Vilmos
Aba Novák Vilmos (Bp., 1894. márc. 15. – Bp., 1941. szept. 29.): festő és grafikus. 1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főisk.-ra. Ösztöndíjasként Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott, katonai szolgálata után Olgyai Viktornál grafikát tanult. 1922-ben rendezte első grafikai kiállítását az Ernst Múz.-ban. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa. 1921–23 nyarán Nagybányán járt. 1925-ben a Szinyei Társ. grafikai díját nyerte Savonarola c. rézkarcával. 1928-tól három éven át a római Magyar Ak.-n dolgozott, az ún. római isk. egyik jellegzetes képviselője volt. 1931-ben mutatta be Bp.-en Rómában festett anyagát, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe. 1932-ben a paduai egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert. 1933-ban készült a jászszentandrási r. k. templom freskója, 1936-ban a szegedi Hősök Kapuja (1945 után lemeszelték), 1938-ban a székesfehérvári Szt. István-mauzóleum és a városmajori templom freskóit festette. 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1939-től a Képzőművészeti Főisk. tanára volt. A modern m. festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, az uralkodó osztály által hivatalosan támogatott művész volt. Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben az MNG-ben, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán, 1964-ben Székesfehérvárott rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. Kéziratos önéletrajza a Művészettörténeti Dokumentációs Központ kézirattárában van. A Magyar Művészet 1931. évf.-ában jelent meg Vallomása. Megjelent nyolc rézkarcból álló gyűjteménye (Bp., 1923). – Irod. Genthon István: Az új magyar festőművészet története (Bp., 1935); Szekfű Gyula: A. N. V. (Szépművészet, 1941. 11. sz.); B. Supka Magdolna: A. N. V. festészetének nemzeti sajátosságairól (MNG Évk. 1961); B. Supka Magdolna: A. N. V. (A. N. emlékkiállítás katalógusa. Bp., 1962); B. Supka Magdolna: A. N. V. (Bp., 1966.)
