Irodalmi fogalmak III

Carmen:

A carmen, más néven óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat. Horatius legérettebb alkotásai, Kölcsey Himnusza is ebben a műfajban íródott.

Choriambus:

A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (–UU–)

Clown-jelenet:

A középkori tragédia komor fenségét közbeékelt, ún. clown-jelenetek (clown = bohóc) oldották: a korabeli közönség nemcsak rémüldözni akart a véres események láttán, hanem megkívánta a felszabadult nevetés lehetőségét is.

Commedia dell'arte:

Az olasz eredetű commedia dell'arte legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt. A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát, mely csupán a játék lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek kellett rögtönözniük. Erre adott lehetőséget, hogy a műfaj állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott, s egy-egy színész rendszerint ugyanazt a típust személyesítette meg. Ez a műfaj Moliere-re is hatással volt.

Csodás elemek:

A klasszikus eposznak egyik állandó eleme, ún. eposzi kelléke. Ennek lényege, hogy természetfeletti lények beavatkoznak a szereplők életébe.

 

Daktilus:

Egy hosszú és két rövid szótagból álló versláb (–UU)

Detektívregény, krimi:

Az uralkodó értékfajta az érdekesség. Néhány órás érdekfeszítő szórakozást kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. A művek végén mindig ott van utólagosan a megfejtés is. Hiányzik belőlük a társadalmi-emberi világ lényegét feltáró törekvés, a célkitűzés.

Dialógus:

Párbeszéd a drámában a szereplők között.

Dikció:

A színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően elmondott drámai szöveg.

Disztichon:

A legelső strófaszerkezet, hexametrikus és pentametrikus sorok váltakozása.

Dokumentumirodalom:

Igazi történeteket leíró irodalmi műfaj Pl.: emlékirat, napló, levél, publicisztika).

Dráma:

Irodalmi műnem. Az ide tartozó műfajok: tragédia, komédia, színmű. A drámai mű eseménysort ábrázol, de az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből (dialógus), magánbeszédeiből (monológ) és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen időben előttünk bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplők egymáshoz való viszonyát, törekvéseiket, magatartásukat meghatározza. Ez a drámai szituáció a hőst vagy hősöket akcióra, drámai harcra készteti. A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű, cselekménye – a terjedelem miatt- sűrített, gyakran a szemben álló erők, egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában. A drámai művek nyelve tömörebb, erőteljesebb mint a többi műnemé. A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés (expozíció), bonyodalom, cselekmény kibontakozása, tetőpont, megoldás. Színpadra szánt alkotás.

Drámai expozíció:

A drámai műnek azon része, melyben az író megismertet az előzményekkel, s bemutatja a kiinduló helyzetet, szereplőket.

Drámai harc:

Két ellentétes akarat egymás elleni tettsorozata. Pl.: Antigoné-Kreón

Drámai szituáció:

Akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által képviselt elvek érvényesülését.

Irodalmi fogalmak II

Balassi-strófa:

1 vsz. Þ 3 sor

1 sor Þ 3 egység (6,6,7)

vers Þ 3x3 strófa

A hármas szerkesztési elv valósul meg. Dante Isteni színjátékában is megtalálható ez az elv. Képlete: aabccbddb...

Ballada:

Villon idején Þ táncdal

13. századtól Þ csak formai jelentése van:

egyszerű ballada: 4 vsz. (összefoglaló, ajánlás) – Villon

kettős ballada: 6 strófa

a versszakok 3 rímet váltogatnak, és refrénnel végződnek

drámai feszültségű, szaggatott menetű, általában tragikus tárgyú verses kisepikai műfaj párbeszédes, lírai elemekkel – Arany János

Barokk:

Az ellenreformáció szellemi áradatát kifejező, az érzelmeket az ész fölé rendelő túldíszített, Itáliában keletkezett művészeti és irodalmi stílus. Nélkülözhetetlen eszköze a meghökkentés, a gyönyörködtetés. Kedveli a virtuóz rímtechnikát, a körmondatokat, költői képek bőségét, a patetikus hangnemet.

Barokk eposz:

A barokk korban keletkezett új műfaj. A hagyományos műformáknál lazább keretű. Új kompozíciós formákat tartalmaz: sok részletből, epizódból felépülő, poklot, földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezet. A korábbi műfajoknál emberibb mivolta, sajátos szerkesztési módja van: Azt is igazzá teszi, ami nem az például a magyarok erkölcsi győzelme a Szigeti veszedelemben.

Barokk körmondat:

A barokk korra jellemző, sokszorosan összetett, grammatikailag bonyolult, de ennek ellenére érthető mondat. Pázmány Péterre nagyon jellemző.

Belső rím:

egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással

Bevezetés (expozíció):

A drámai művek bevezető része, amelyben az író megismertet az előzményekkel és bemutatja a kiinduló helyzetet.

Bibliai história:

A XVI. század első évtizedeiben protestáns prédikátorok új irodalmi műfajok megteremtésével hirdették eszméiket. Ilyen volt a bibliai história is, amely a zsoltárfordítással együtt pótolta a még le nem fordított Bibliát, elsősorban az Ujszövetséget.

Blank vers:

Shakespeare-re jellemző. Drámáit új versformában, a tíz szótagos, időmértékes (jambikus lejtésű), rímtelen "blank vers"-ben írta, s ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfaja.

Bokorrím:

Bokorrímnek nevezzük, ha a egy strófán belül végig ugyanolyan vagy hasonló szótagok rímelnek, tehát a rímképlet: aaa...

Bonyodalom:

A bonyodalom a drámai műveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik az alapszituációból következő eseménysor. Ha a cselekmény összeütközésre, konfliktusra épül, egyre kiélezettebbé válik a drámai harc, a két egymással szembenálló törekvés egymás elleni küzdelme. Az események sorában bontakozik ki a szereplők jelleme és kapcsolatrendszere.

Bosszúdráma:

Shakespeare idejében igen népszerű műfaj (a Hamlet, dán királyfi is ilyen). Az alapvető konfliktusmotívum a bosszú.

Bujdosóének:

A kései kuruc költészet jellegzetes műfaja. Keletkezésük a Rákóczi - szabadságharc bukása utáni időkre tehető. Bennük a reményvesztettség és a forradalom bukása iránti fájdalom jelenik meg.

Bukolika, bukolikus költészet:

A görög bukolosz ('marhapásztor') szó alapján nevezzük a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek, bukolikának. Később a vergiliusi cím (Eclogae) nyomán ezt a műfajt ekloga névvel is illették.

Irodalmi fogalmak

Adoniszi sor:

A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve spondeusból áll. Képlete: (–UU,––) vagy (–UU,–U)

Akció:

A színészi cselekvés, mozgás, gesztus és mimika együttese.

Alba:

A trubadúr- és a középkori lírában található meg. Ezek a „hajnali dalok” úgy keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony őre vagy őrködő barátja esetleg egy madár dallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége.

Alexandrinus:

A francia eredetű alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyos verselésű sorfaj, a 6. szótag után felező sormetszettel. A XII. századi francia Nagy Sándor regényről (Roman d`Alexandre) nevezték el. A magyar fordítások rendszerint időmértékes, jambikus lejtésű, 12-13 szótagos sorokban adják vissza.

Alkaioszi - strófa:

Alkaiosz ókori görög költőről elnevezett sorfaj, melynek első három sora emelkedő, a pedig negyedik ereszkedő.

Képlete:

U–,U–,U–,UU–,U– Nagy alkaioszi sor

U–,U–,U–,UU–,U– Nagy alkaioszi sor

U–,U–,U–,U–,U Ötfeles jambus

–UU,–UU,–U,–U Kis alkaioszi sor

Állandó (eposzi) jelző:

A klasszikus eposz egyik állandó eleme (kelléke). A szerző a mű folyamán ugyanazt a szereplőt csak ugyanazokkal a jelzőkkel illeti. Például Odüsszeusz jellemzői: bátor, leleményes

Állatmese:

A szerző a kor visszáságait, főképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette az állatmesék köntösébe. A költő minden esetben közli a történetek „megfejtését”, az erkölcsi tanulságot. Állatai rendszerint saját természetüknek megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat testesítenek meg. Állatmese szerzők: Aesopus, Phaedra, La Fontaine

Alliteráció:

Rendszerint a szókezdő, de néha nemcsak a szókezdő hangok ismétlődése. A versek egyik zenei eszköze.

Ambróziánus himnusz:

Szent Ambrusról lett elnevezve, aki a maga himnuszait antik metrikus formába öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba. Négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc versszakból áll. Ez a forma az őshimnuszok kedvelt versformája lett.

Anapesztus:

Két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. Képlete: UU–

Antik dráma jellemző vonásai:

Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk. A tragédia időtartama csupán néhány óra. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól.

Antikizáló hangsúlyos verselés:

Középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek. (Verselési mód)

Apokalipszis:

Külön irodalmi műfaj az i.e. II. évszázadban. Az apokalipszis szerzője a kinyilatkoztatást látomás formájában kapja és azután írja le. A műfajban minden jelképpé válik. (Pl.: Jelenések könyve, a Bibliában)

Arszisz:

versláb, a nyomatékosító elem, jele: „ ' ”