Római jog történetének korszakolása

Három szempont alapján korszakoljuk:

1, Köztörténeti vagy alkotmánytörténeti korszakolás

            a, Királyságkor Kezdetektől – ie.510-ig, amikor megdöntik a királyságot

            b, Köztársaság kora     ie. 510 – ie. 31-ig

            c, Császárság               ie.31-től – Róma bukásáig 476-ig

                        - principátus     Augustustól ie.31-től – 284-ig

                        - dominátus      284-től 476-ig

 

2, Római magánjog korszakai

            a, Civiljog kizárólagos kora                                                                   ie. IV. sz.-ig

            b, Ciciljog és a praetori jog párhuzamos együttélésének kora     ie. III. sz.-tól - I. sz.

            c, Civiljog és a praetori jog összeolvadása                                             I. sz.-tól – III. sz.-ig

            d, Császári jog                                                               III. és Iv. sz.-ban

 

3, Római jog jogtudomány szempontjából fejlődési szakaszokra való felbontása

            a, Archaikus jogtudomány                                 kezdetektől – ie. III.sz.-ig 

   (ősi termelési módon alapuló társadalom kora)

b, Praeklasszikus jogtudomány              ie. III. sz.-tól I. sz. végéig

    ( gyakorlatilag a késői köztársaság kora)

c, Klasszikus jogtudomány                                I. sz. – III. sz. közepéig

            d, Késő császárkor joga                      

                        - post klasszikus jogtud.                        III.sz.-tól – VI. sz. elejéig

                        - justitianusi jogtud.                               527-től – 565-ig

Az értékpapír jellegzetességei

Értékpapír: valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat          vagy számlán megjelenő pénz.

 

Nem tekinthető csak árunak (ingóságnak) vagy csak jognak, hanem mindkettőnek együtt.

Speciális jogszabályok érvényesek rá.

 

Addig érvényes az értékpapír, amíg léteznek rá kötelezettségek és jogosultságok is.

A papírban foglalt jogok élvezője nem lehet más, mint a papír tulajdonosa (ill. az általa megjelölt személy).

Az értékpapírban megtestesült jogokat csak az értékpapírral együtt lehet eladni. Eladása a követelések átruházását jelenti. Megsemmisülése a követelések elvesztését jelenti.

 

Az értékpapírpiacok kialakulása

Már az Ókorban léteztek a kereskedéshez kapcsolódóan bizonyos kezdeti pénzeszközök. A Bankok elődei a XIII-XIV. században Spanyolországban jöttek létre. A XVI. században megindult az ipari fejlődés, és ez pénzt igényelt. A kereskedők összefogtak, hajót béreltek és Indiába vitték a saját árujukat és onnan fűszereket hoztak be. Ezeket jó áron eladták és osztoztak a hozamon.

XVI. sz.: A tőkés termelés megindulása

1595: első részvény kibocsátása

1760: első árutőzsde, Amszterdam Þ Börze (nevű kocsma), innen a származik a Börze elnevezés

1602: papírra „tették” a részvényt

1622: Kelet-Indiai Társaság részvényt bocsát ki

       (Minden nemzetiségű és nyelvű kereskedő használta.)

1605: az első osztalék kifizetése (borsban fizették J)

Később Párizsban és a nyugati fővárosokban is létrejöttek a tőzsdék, ez magával hozta a szabályozottság igényét is.

Francia fejlődés:

1800: Párizs – 7 féle részvény

1830: 30féle

1852: 52 féle

1869: 402 db részvény

1808: Napóleon – Code Commers

Magyar fejlődés:

1837: I. magyar részvény kibocsátása (Pozsony-Nagyszombati Vasút)

Mezőgazdasági jelzálogkölcsönök megjelenése

1840: Első magyar törvény: Tőzsde és Érték

Az államkötvények fajtái, vevokörük és forgalmazásuk sajátosságai:

Az államkötvények egy évnél hosszabb futamidejű kamatozó állampapírok. Jelenleg  2, 3 és 5 éves futamidővel kerülnek értékesítésre.

 

A fix kamatozásúaknál már a kibocsátáskor meghirdetett és rögzített a kamat nagysága, a változó kamatozásúaknál csak a kamatmegállapítás módja és ideje rögzített.

Vannak éves és féléves gyakorisággal kamatot fizető papírok is.

 

A kibocsátás módja szerint kétféle államkötvényt különböztetünk meg:

 

1.  Zártkörű kibocsátás: legtöbbször különleges célt szolgál, és az értékesítés célja meg is határozza az adott állampapír befektetőinek körét (bank-, hitel- és adóskonszolidációs államkötvények)

2.  Nyilvános kibocsátás: bárki számára hozzáférhető.

 

Az államkötvények a pénzügyi teljesítést, ill. a jóváírást követő napon bevezetésre kerülnek a Budapesti Értéktőzsdére.

Az államkötvények 1996 óta aukció és jegyzés útján kerülnek értékesítésre. A jegyzési időszak minden hónapban egy hétig tart. Az államkötvényeknél az aukciókra felajánlott mennyiség az éves finanszírozási terv alapján kerül meghatározásra. Az adott államkötvény legutolsó aukcióján értékesített összeg nem haladhatja meg annak 50 %-át.

Az aukciós ajánlatban az ajánlattevőnek az általa megajánlott nettó árat kell megjelölnie.

Az aukció időpontjáról, az értékesítésre kerülő államkötvény jellemzőiről és a kibocsátás tervezett összegéről az aukció hetét megelőző hét péntekén megjelenő ún. nyilvános ajánlattétel révén adnak tájékoztatást. Az államkötvényekhez az elsődleges forgalmazók közvetlenül az aukción, a befektetők pedig a nekik adott megbízások révén juthatnak hozzá.

Annak érdekében, hogy a kisbefektetők a kibocsátás során közvetlenül is hozzájuthassanak az államkötvényekhez, azokat havonta egyszer jegyzés keretében is meg lehet vásárolni. A jegyzési időszak egy hétig tart.

Jegyezni a jegyzésben rész vevő elsődleges forgalmazóknál vagy a Magyar Államkincstár fiókhálózatában lehet. A jegyzés a kötvény vásárlására tett feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozat, melyben a befektető kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. Az ajánlathoz a befektető mindaddig kötve marad, amíg a kibocsátó azt el nem fogadja, vagy vissza nem utasítja.

 

A jegyzés elsődleges célja a kisbefektetői kereslet kielégítése. Ehhez igazodik az allokációs elv kialakítása, mely szerint elsőként a devizabelföldi magánszemélyek legfeljebb ötmillió forint névértékű jegyzéseinek elfogadása történik meg. Amennyiben ezen jegyzések összege meghaladja a felkínált összeget, úgy a jegyzések a kártyaelosztás elve alapján kerülnek felosztásra a felkínált összeghatárig. Amennyiben az összes jegyzés nem haladja meg a felkínált mennyiséget, a kibocsátó minden jegyzést elfogad.

A jegyzés minden lényeges feltételéről a jegyzést meghirdető nyilvános ajánlattétel ad tájékoztatást, amely a jegyzés hetét megelőző szerdán jelenik meg. A jegyzési árfolyamot a kibocsátó külön közleményben teszi közzé.

Az államkötvények alapcímlete 10 ezer forint.

A államkötvényt devizabelföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek vásárolhatják meg. E körben az államkötvény a futamidő alatt szabadon átruházható. Devizakülföldiek devizajogszabályok alapján vásárolhatják és értékesíthetik.

 

Egyéves futamidejű, fix kamatozású állampapírok. A futamidő végén fizetnek kamatot, amelyet a befektető a törlesztéssel együtt kap kézhez.

Jegyzése olyan mint az államkötvényé.

A kamatozó kincstárjegyet jelenleg a jegyzési időszak elején a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron, a jegyzés végén pedig névértéken lehet megvásárolni. Az ilyen értékesítés azért szükséges, mert az ellenérték befizetésére a jegyzés időpontjában kerül sor, míg a kamatozás kezdőnapja a jóváírás időpontja, amely a jegyzési időszak lezárását követő hétre esik.

 

Devizabelföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli szervezetek vásárolhatják meg. E körben a kincstárjegy a futamidő alatt szabadon átruházható.

 

Elsődleges forgalomba a Magyar Államkincstár fiókhálózatában, és néhány intézményi forgalmazónál vásárolható meg.

Másodlagos forgalomban a hálózatos elsődleges forgalmazók irodáiban és a Magyar Államkincstár fiókhálózatában adható el.

 

Az állampapírok elsődleges és másodlagos piaca

 

Elsődleges forgalmazó lehet bármely Magyarországon bejegyzett befektetési vállalkozás ill. hitelintézet, amely az Épt. alapján értékpapír befektetési szolgáltatási tevékenységet végez, ő maga vagy meghatározó tulajdonosa min. két éve folytat üzletei tevékenységet az OECD valamely tagországának pénz- és tőkepiacán, vállalja az elsődleges forgalmazói szerződésében foglalt kötelezettségek teljesítését és megfelel az Államadósság Kezelő Központ által támasztott követelményeknek.

Legfontosabb feladatuk, hogy az állampapírok egy meghatározott körére nyilvánosan árakat jegyezzenek, ezzel biztosítva a piac likviditását és átláthatóságát.

a befektetőknek teljes körű letéti szolgáltatást nyújtanak, és kifizetőhelyi feladatokat is ellátnak.

 

Két fajtájuk van:

1.  Az intézményi elsődleges forgalmazók elsősorban a nagybefektetők felé történő nagy volumenű állampapír forgalmazással foglalkoznak. Forgalmazási kötelezettségük a diszkont kincstárjegyekre és az államkötvényekre tejed ki.

2.  A hálózatos elsődleges forgalmazók az előbbieken túl fiókhálózaton keresztül a lakossági, kis összegű források bevonását is végzik megkönnyítve ezzel az állampapírok megvásárlásának és eladásának lehetőségét a kisbefektetők számára.

 

 

Forgalmazóktól elvárt paraméterek:

·        legalább 1 milliárd Ft. saját tőkéjük legyen,

·        folyamatosan legalább 400 mill. Ft. értékű likvid eszközzel rendelkezzenek,

·        olyan üzletviteli, szervezeti megoldásokat alkalmazzanak, amelyek a cég átlátható és biztonságos működését lehetővé teszik,

·        rendszeresen jelentést készítsenek állampapír-piaci tevékenységükről és gazdálkodásukról.

 

Jogosítványaik:

·        kizárólagos részvételi jog az államkötvény- és diszkont kincstári jegy aukciókon,

·        kizárólagos részvételi jog az államkötvény- és kamatozó kincstárjegy jegyzésekben,

·        az ÁKK kizárólag részükre a forgalmazási kötelezettség alatt álló állampapírokra folyamatosan vételi és eladási árfolyamot ad meg telefonon,

 

Az állampapírok másodlagos forgalmazásának két fő formája van

 

1.  A tőzsdei kereskedés automatikus kereskedési rendszerben zajlik. az üzletkötés tárgya a nettó árfolyam.

2.  A tőzsdén kívüli (OTC) kereskedés során az elsődleges forgalmazók egymás közötti tőzsdén kívüli árjegyzése a Reuter információs hálózatán keresztül zajlik, az üzleteket telefonon kötik. Az üzletkötés tárgya a hozam.

Az árjegyzés azonnali vételi és eladási kötelezettséget jelent.

 

Az állampapírok másodpiacát tovább élénkíti a bankközi (interdealer) brókerek tevékenysége is. Feladatuk, hogy az állampapírok és egyéb nyilvánosan kibocsátott kötvények másodlagos piacán az értékpapírok eladására és vételére vonatkozó ajánlatokat koncentrálják, és a piaci szereplők számára a pillanatnyi hozamokról és árfolyamokról megbízható információt nyújtsanak.

Az állampapírok formái:

Az állampapírokat az állam (kincstár, állami költségvetés) adósságának a fedezésére bocsátja ki.. Kibocsátásakor az állam arra vállal kötelezettséget, hogy az állampapírt megvásárló félnek - a kölcsönadónak - adósságot törleszt, kamatot és járadékot fizet az értékpapírban részletezett tartalommal.

 

Az állampapírok formái:

1.  Az államadóssági kötvény (államkötvény), az állam hosszú lejáratú adósságát megtestesítő értékpapír. Magas hozamot biztosít, és mögötte állami garancia áll.

2.  Az államjegy az állam rövid lejáratú adósságának kiegyenlítésére szolgáló értékpapír (pl. tervkölcsönök, békekölcsönök).

3.  Az állami pénztárjegy az állam átmeneti pénzhiányának fedezésére kibocsátott, a visszaváltás napjáig kamatozó értékpapír Egy évnél hosszabb lejáratú nem lehet, de az állam ezeknél a papíroknál fenntartja a jogot a lejárat előtti visszavásárlásra.

4.  Az egy éven belüli állampapírokat a nemzetközi gyakorlatban kincstári váltónak, az egy éven túliakat pedig kincstárjegynek nevezik. (Nálunk az egy éven belüli lejáratúak esnek a kincstárjegy kategóriájába)

Az értékpapírok csoportosítása

1./ Az értékpapírba foglalt jog alapján

 

Pénzkövetelést megtestesítő értékpapír
Az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon ki fogja egyenlíteni (váltó, csekk, kötvény, letéti jegy).

Részesedési jogot (tagságot) megtestesítő értékpapír

Tulajdonosuk valamilyen vállalkozás alaptőkéjéhez járul hozzá, és a befektetett pénze után jogosult a kiosztásra kerülő osztalékra. Társtulajdonosi jogokat meghatározó értékpapír, tulajdonosa a vagyonát nem vonhatja ki a vállalkozásból ( részvény, befektetési jegy).

Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapír
Áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a tulajdonosuknak  (közraktárjegy a hozzá tartozó zálogjeggyel).

Tranzakcióra vonatkozó jogot megtestesítő értékpapír

A tulajdonos meghatározott feltételek mellett megveheti vagy eladhatja az értékpapírban meghatározott árut. Ide tartoznak a vételi és az eladási opciók, melyek tulajdonosa egy meghatározott termék, meghatározott mennyiségét egy későbbi időpontban egy meghatározott áron megveheti (eladhatja).

Egyéb jogviszonyt megtestesítő értékpapír

Ennek tipikus példája a kárpótlási jegy. A kárpótlás nem jogi hanem erkölcsi fogalom. A Kárpótlási tv. szerint a kárpótlási jegy az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő eszköz, amelyet jogszabály és nem a funkciója tesz értékpapírrá.

 

2./ A futamidő (lejárat) alapján

 

Rövid futamidejű

1 évnél rövidebb (váltó, kincstári jegy).

Közepes futamidejű
Lejáratuk 1-5 év (letéti jegy, kötvény).

Hosszú futamidejű

5 évnél hosszabb, de van határozott időre szóló lejáratú is (kötvény, jelzáloglevél...).

Feltételekhez kötött lejáratú

Például az életjáradék.

Lejárat nélküli

Mindaddig követelést testesítenek meg a kibocsátóval szemben, amíg az létezik. Ilyen pl. a részvény.

 

3./ Az átruházás lehetősége alapján

 

Bemutatóra szóló
Birtokosa egyszerű átadással ruházza át az értékpapírhoz kötődő jogokat a vevőre.

Általában bemutatási záradéknak veszik az okirat azon részét, ami kifejezi, hogy az alanyi jog a bemutatót illeti meg. Ilyen a letéti jegy.

Névre szóló (rektapapír)

Elidegenítésükhöz lelépési (átruházási) nyilatkozat szükséges, amit cedálásnak (engedményezésnek) hívnak.

Rendeletre szóló vagy forgatható értékpapír
Eredeti hitelezője az okirat hátoldalán a hitelezői jogokat más személyre forgatással ruházza át. Csak írásban lehetséges. Ilyen a váltó, a csekk, a névre szóló kötvény. A megjelenési forma szerint az értékpapír lehet:

 

4./ A megjelenési formája szerint

 

Materializált értékpapír
Az az értékpapír amit kinyomtatnak.Az alaki kellékeket illetően az értékpapírok formai követelményei is meghatározottak.
Dematerializált értékpapír
Anyagi formájukat tekintve egy nyilvántartási tételként, rendszerint számítógépes jelsorozatként léteznek. Ilyen típusú értékpapír vételekor megterhelik a pénzben vezetett számlát, ugyanakkor elismerik a tulajdonos részére vezetett értékpapír számlát az összegnek megfelelően.

5./ A hozam

 

Nem kamatozó v. diszkont értékpapír
A kibocsátó az eszközt névérték alatt  hozza forgalomba, majd a lejártakor névértéken vásárolja vissza. Magyarországon ilyen a diszkontkincstárjegy.
Kibocsátásának oka, hogy egyes országokban más a kamat és a tőkenyereség adóztatása, így aki kamatozó papírral ér el egy adott hozamot, annak az adózás utáni hozama alacsonyabb, mint a diszkont papírral elért  nettó hozama.

Kamatozó értékpapír
a.) Fix v. rögzített kamatszámú
A futamidő alatt végig azonos kamatot fizet az előre meghatározott időpontban. Jól kiszámítható, stabil jövedelemfolyam.
b.) Változó kamatszámú
- előre meghatározott séma szerint változó
pl. 4 éves futamidejű kötvény első évben 7,5%, majd évente 0,5%- al növelt kamatot hoz.
- „lebegő” kamatlábú, többnyire egy jól mérhető gazdasági jelenséggel arányosan mozgó.
pl. 4 éves futamidejű, 2 év múlva az akkor mért inflációnál 2%- al magasabb kamatot ígér.
Változó hozamú (osztalék)
A befektető a vásárláskor nem tudja előre, hogy milyen hozamra számíthat. Legjellemzőbb a részvény, melynek nyeresége nem feltétlenül jár együtt magas kifizetett osztalékkal, mivel a nyereség felhasználásáról a társaság közgyűlése dönt.

Átmeneti konstrukciók

A potenciális vevők igényeinek megfelelően, differenciált pénzügyi konstrukciókat tükröző termékeket kell produkálni a kibocsátóknak.

- A lebegő kamatozású kötvény hozama a részvényre emlékeztető módon alig jelezhető előre.

-         Az átváltható kötvény lehetővé teszi a tulajdonosának, hogy egy előre meghatározott időpontban (vagy időponttól), egy előre rögzített cserearány érvényesítésével, a cég által kibocsátott kötvényt a vállalkozás részvényére váltsa át.

 

6./ Kibocsátó alapján

 

Az állam által kibocsátott értékpapírok:_a központi költségvetés kötelezettségvállalását testesítik meg. Az állam kizárólag hitelviszonyt megtestesítő papírokat (kötvény, kincstárjegy, stb.) bocsát ki. Az így forgalomba kerülő részvények az állam tulajdonában lévő eszközökből kerülnek a piacra, nem pedig magának az államnak a részvényei. Ezeket az értékpapírokat a pénzügyekben kockázatmentesnek szoktuk tekinteni. Folyamatos jogállami működés mellett ugyanis az állam nominálisan mindig fizetőképesnek tekinthető. Az állampapírok kamatait a befektetők egy minden körülmények között biztosan realizálható hozamnak tekintik, amelyhez képest minden kockázatért prémiumot, azaz hozamtöbbletet várnak.

Az önkormányzati szféra által kibocsátott értékpapírok: a bennek foglalt kötelezettség visszafizetésére az önkormányzatok reménybeli bevételei, vagy forgalomképes vagyontárgyaik eladása jelent garanciát. Az önkormányzati kötvények kockázata az állampapírokénál magasabb. A bevételekből csak a kötelező feladataik finanszírozása után fennmaradó összegre számíthatnak a kötvényvásárlók, a vagyontárgyakból pedig csak a forgalomképesek idegeníthetők el.

Társaságok és más gazdálkodók által kibocsátott értékpapírok:  kibocsátását szigorú feltételekhez kötik. Vannak amelyeket csak meghatározott társasági formával rendelkező szereplők bocsáthatnak ki (részvényt csak Rt., szövetkezeti üzletrészt csak szövetkezet, kötvényt csak jogi személy, közraktárjegyet csak közraktár, befektetési jegyet csak befektetési alap, stb.). A letéti jegyek esetében sajátos kibocsátói jogosítványaik vannak a bankoknak. Az említett intézmények kivételezett helyzete csak a velük kapcsolatban külön megemlített papírra vonatkozik. Más ép-k kibocsátása során alapvetően rájuk is a társaságokra vonatkozó szabályok és követelmények érvényesek.

Bárki által kibocsátható: pl. a váltó, amelynek szabályozása semmiféle követelményt nem támaszt a kibocsátóval szemben, tehát elvileg akármilyen jogi személyiséggel rendelkező kötelezettséget vállalhat ebben a formában. Költségvetési szervek esetében jogszabályok tiltják a váltó kibocsátását.

Az értékpapírok forgalma

 

Jogi értelemben: az értékpapír a kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési eszköz. Az értékpapír életét az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. CXI tv. (Épt.) szabályozza.

 

Közgazdasági értelemben: az értékpapír vagyoni jogot megtestesítő, forgalomképes okirat, számlán megjelenő összeg vagy elektronikus jel.

A pénzmegtakarítások – a pénzkereslet és a pénzkínálat pénzközvetítés közvetlen és közvetett módon:

A gazdasági rendszer három különböző típusú piac működésének egysége:

-         erőforráspiac: (föld, munkaerő, tőke)

-         termékpiac: (gazdaságban forgalmazott termékek megszerzésének helye

-         pénzügyi piac: pénz-, tőke- és értékpapír piac összességét jelenti.

 

Pénzügyi piac:

A különböző időpontú, összegű és megjelenésű pénzek és pénzügyi eszközök cseréjének helye, ahol ezek közvetítése meghatározott intézményi rendszerben, mechanizmusok segítségével, törvények, rendeletek, szabályok és szokásjogok alapján történik.

 

 

A megtakarítás: a jövedelmek fogyasztásra el nem költött része, azaz a pénz tulajdonosa jövedelme egy részét nem szándékozik felhasználni adott időszakban. Későbbi időszakban fogja felhasználni, de ezt csak akkor teheti meg ésszerűen, ha a jelenbeli pénzét jövőbeli pénzre cseréli, azaz számára ez jövőbeli követelést jelent.

 

A megtakarítók több csoportot jelentenek. Jelentős nettó megtakarítók a háztartások. A nettó megtakarítás azt jelenti, hogy a megtakarítások összességében meghaladják a hitelfelvételeket. Lehet beszélni céltakarékosságról, amely esetben későbbi nagyobb kiadásra gyűjtenek, aztán lehet biztonsági takarékosságról is beszélni, amely egy előre nem látható káreset fedezésére valósítható meg, és lehet a jövedelem megszerzése érdekében takarékoskodni. A megtakarítók sorában a nyugdíjalapok jelentős részt képviselnek. Kifejezetten profitszerzési céllal takarékoskodnak az üzleti vállalkozások, de jelentős lehet a kormányzat takarékossága is.

 

A megtakarítóktól a pénz a felhasználókhoz kerül, ő a piac azon szereplője, akinek adott időpontban tevékenységéhez pénzre van szüksége, és ezt szeretné megszerezni. A felhasználó jelenbeli pénzt szerez jövőbeni pénz ellenében.

 

A megtakarítások és a felhasználók között makroszinten jelentős kapcsolat van. Amennyiben zárt gazdaságot feltételezünk, és a gazdaságot egyetlen szektorként kezeljük, a gazdaságban a fizetési mérleg egyensúlya fennáll, akkor a gazdaságban a beruházások megegyeznek a megtakarításokkal. Amennyiben a modern gazdaságban vizsgáljuk a folyamatot, nem beszélhetünk zárt gazdaságról, és nem lehetséges, hogy a gazdaságban csak egyetlen szektor működik, ez az egyenlőség már nem lehet ilyen egyszerű, és nem is valósulhat meg a megismert formában.

 

A megtakarításokat más csoportok jelentik, mint a beruházásokat. A beruházások kifejezetten üzleti célú vállalkozások. Ennek megfelelően lehetséges a külföldi hitelfelvétel, illetve a külföldre történő hitelnyújtás is. Amennyiben a költségvetés deficites, a megtakarítások egy részét ennek finanszírozására fordítják, és a kiszorító hatás következtében az üzleti területre kevesebb megtakarítás jut a beruházások finanszírozására. A pénzkínálat a gazdaságban a korábban már megismert jegybankpénzt, a szűken értelmezett pénzállományt és a szélesen értelmezett pénzállományt jelenti (M1, M2, M3, M4 együttesen).

 

A pénzkereslet a gazdaságban három területet jelent:

-         ügyleti vagy tranzakciós pénzkereslet

-         biztonsági, vagy „aktíva” pénzkereslet

-         spekulatív pénzkereslet

 

A kereslet és a kínálat nem alkotnak egységet, eltéréseik a következőképpen jelennek meg:

-         összegszerűségük nem megegyező

-         időhorizontjuk eltérő

-         kockázat jelentős lehet

-         jövőbeni hozam alakulása, illetve összegszerűsége előre nehezen határozható meg

-         mobilitás kérdései jelennek meg

 

A megtakarítók és a felhasználók a pénzügyi piac közvetítésével találnak egymásra, a tőkeáramlásnak alapvetően két módja alakult ki.

 

 

 

Közvetlen tőkeáramlás: a megtakarítók és a felhasználók (megtakarítások végső felhasználói) közvetlenül találnak egymásra a tőzsdén keresztül. A megtakarítók elsődleges értékpapírokhoz jutnak, azaz azoktól kapják az értékpapírokat, akik a pénzt befektetik.

 

Közvetett tőkeáramlás jellemzője, hogy a két résztvevő között közvetítő intézmény tevékenykedik. A közvetett tőkeáramlás monetáris és nem monetáris közvetítőintézmények segítségével történik. A megtakarítások végső felhasználói elsődleges papírt adnak az igénybevett pénzösszeg ellenében, amely a jövőbeni pénzösszeget jelöli, míg a megtakarítók közvetett (másodlagos) értékpapírokhoz jutnak. Ez azt eredményezi, hogy a bankok és egyéb pénzügyi intézmények másodlagos értékpapírok segítségével összegyűjtik a kihelyezhető pénzösszegeket, majd ezeket az összegeket átstrukturálva hitelként kihelyezik, elsődleges értékpapírok ellenében. A közvetett tőkeáramlás esetében a közvetítő intézmények közbeeső kereslettel illetve közbeeső kínálattal jelennek meg.

A különbözo idopontbeli pénzek a gazdaságban, és az átszámítás technikái, értelmezése

A pénz időértéke: kifejezi azt a jövedelmezőséget, amit pénzünktől elvárhatunk. A pénzünk időértékét a kamatlábbal mérjük. Az az időtartam, amelyre a kamatláb vonatkozik = kamatlábidő. (Ez általában 1 év, de az is előfordulhat, hogy egy évnél rövidebb a kamatláb.)

 

Jövőbeli érték (futures value):

A jövőbeli érték azt mutatja, hogy a ma befektetett egységnyi pénzösszeg későbbi időpontban milyen összeget képvisel adott kamatláb figyelembevételével. A jövőérték (FV) esetében a különböző időpontban rendelkezésre álló pénz azonos időpontra történő átszámítása kamatláb ( r ) segítségével történik.

 

C0: pénzösszeg adott időpontban (0 periódusban)

r: az éves kamatláb, a befektetés hozama

FV:  a mai pénz jövőbeli értéke (az egy év múlva esedékes összeg)

 

A kamatszámítás lehet egyszerű kamatozással és kamatos kamatozással. Az egyszerű kamatozás azt jelenti, hogy a kezdő tőkebefektetés összegére számítjuk a kamatot. (Mindig ugyanarra az alapösszegre történik a számítás.) A kamatos kamatozás azt jelenti, hogy a megtakarító részére a befektetett pénzösszeg után járó kamatot az alapösszeghez hozzáadják (tőkésítik), azaz a hozadékra is kamathoz jut.

 

C0: a befektetett pénzösszeg adott időponti értéke

r: az éves kamatláb, a befektetés hozama

n: a kamatozási időszakok, periódusok, évek száma

 

Folytonos kamatos kamatozás: ha a kamatfizetések igen gyakoriak, a tőkésítési periódusok száma megnő, a kamatfizetési intervallum igen kicsi lesz.

 

r: kamatláb

n: periódusok, évek száma

e: 2,718 (természetes alapú logaritmus alapja)

 

Éves effektív kamatláb: célszerű minden jegyzett kamatlábat a bázishoz viszonyítani.

 

m: az évenkénti tőkésítések darabszáma

 

A kamatszámítás során azt határozzuk meg, hogy a ma meglévő pénzösszeg határozott idő múlva mennyit ér, azaz mekkora lesz a felnövekedett értéke. A nominálkamatláb a piacon alkalmazott kamatszintet jelenti, míg a reálkamat a nominálkamatláb inflációs rátával történő korrekcióját jelenti. (az inflációs ráta mértékét egyedileg célszerű meghatározni.)

 

Jelenérték (present value):

A jelenérték számításának segítségével azt döntjük el, hogy a jövőbeni pénzösszeg ma mennyit ér. A jelenértéket több tényező alakíthatja:

-         a pénzösszeg

-         a pénzösszeg keletkezésének időpontja

-         kamat- vagy diszkontráta

A jelenérték általános formája:

 

Fontos, hogy  a befektetések hozadéka hosszú időn át képződjön, így a várható jövőbeni pénzösszegek összesített jelenértékét kell meghatározni:

 

C : a t-edik évben esedékes pénzösszeg

t: a vizsgált év.

 

 

Járadék számítás:     

- Örökjáradék: jellemző rá, hogy végtelen számú tagból áll, a járadék összege pedig minden évben azonos.

 

Minden évben meghatározott összegű járadékot biztosít a befektetőnek r kamatláb mellett.

 

- Növekvő örökjáradék: végtelen számú tagokból áll, a járadék összege ebben az esetben növekszik.

 

- Évjáradék (Annuitás): véges számú tagokból áll, a járadék összege állandó.

   

Annuitás tényező:

 

A diszkontrátát nevezzük haszonáldozatnak, vagy a tőke alternatíva-költségének is, mert azt mutatja, hogy hasonló, alternatív befektetés által ígért hozam, vagy megtérülési ráta mekkora.

 

Pénzügyi alapismeretek

A pénz fogalma, fajtái, a pénzteremtés mechanizmusa:

 

A pénz kialakulásának több állomását különböztetjük meg: az ősközösségben a saját szükségletének kielégítésére szolgáló termékek. A felesleg (1): más szükségletének kielégítésére szolgáló termékek.

 

Piac (2): a felesleg elcserélésem, árucsere. Árut más számára állítanak elő. Esetleges csere: akkor jöhetett csak létre, ha két olyan fél találkozott, akiknek kölcsönösen szükségük van egymás termékére. Ezért szükségszerű, hogy az áruk közül kiemelkedjen egy, amely betölti a pénz szerepét.

 

Árupénz (3): földrajzi helyenként eltérő (állati bőr, só stb.) Ennek két jellemző tulajdonságát ismerjük: használati értékkel bírt (ez az árunak az a hasznos tulajdonsága, amely emberi szükséglet kielégítésére szolgál); értékkel rendelkezik (áruban megtestesült emberi munka). Az árupénz hátrányos tulajdonsága, hogy nagy mennyiségben képviselte az értéket.

 

Nemesfémpénz korszak (4): az árupénz követő korszak. Tulajdonságai, hogy névértéke és fémértéke a pénznek megegyezik; kis mennyiségben is nagy értéket képviselt; értéke volt de használati értéke nem.

 

Kapitalizmus (5): nemesfémpénz kiszorulása. A pénz névértéke és fémértéke elszakadt egymástól. Okai: gyáriparà munkamegosztásà munkatermelés növekedéseà több áru vár eladásra. A másik ok, hogy kiapadtak a nemesfém készletek, nem volt annyi elég a nemesfémpénz előállításához, mint amennyi a megnövekedett áruforgalom lebonyolításához elegendő lett volna.

 

Pénzhelyettesítők korszaka: papírpénz, klasszikus bankjegy. Bankárság megjelenése: banki szolgáltató tevékenység végzése. A bankárság előállította a pénzhelyettesítőt, a bankár nevére szóló fizetési ígérvényt (később váltó). Az állam nem szabályozta tartalmi kellékeit. Nem tudta lebonyolítani a pénzforgalmat. Az állam magához ragadta a pénzkibocsátás monopóliumát. Őrködni kell a pénzkibocsátás felett. Megjelent a klasszikus bankjegy. Létrehoztak egy jegybankot: Magyar Nemzeti Bank.

 

Utolsó állomás: a mai pénz (6): 1976- tól beszélhetünk a mai pénzről. Jellemzője: az állam kényszerforgalommal ruházta fel, elfogadását mindenki számára kötelezővé teszi (elfogadási kényszer), azáltal hogy az állam maga is elfogadja a felé teljesítendő fizetések eszközéül. Törvényes fizetőeszköz: adott ország nemzeti fizetőeszköze (HUF).

 

 

Pénz: történelmi fejlődés során alakult ki, az áruk általános halmazából kiváló különleges áru, érte minden kapható. Fajtái:              -     készpénz (bankjegy, érme)

-    számlapénz: mindkét félnek bankszámlája van a banknál. A eladó a jogosult (jóváírás); a vevő a kötelezett (terhelés). A bank a kötelezett számláját megterheli, a jogosult számláján jóváírja.

 

 

Pénz funkciói:

-         értékmérő funkció: áru ára

-         forgalmi eszköz funkció: az árumozgás és a pénzmozgás egybeesik. A pénz közvetíti az áruk cseréjét

-         fizetési eszköz funkció: az árumozgás és a pénzmozgás elszakad egymástól. Ebben az esetben adós-hitelező viszony lép fel.

-         felhalmozási eszköz funkció: a pénz a forgalomból kicsapódva, mint a megtakarítás eszköze ölt testet

-         világpénz szerepét is betölti: mint valuta vagy deviza jelenik meg és közvetíti az országhatárokat átlépve az áruk cseréjét.

 

A pénz forgalomba kerülésének módozatai:

Bank:   - pénzváltók padja (egyik városállam pénzét átváltották a másik városállam pénzére)

            - új üzletág: hitelnyújtás

 

A pénzteremtés a következőképpen valósulhat meg (a bank szemszögéből):

-         hitelnyújtás: lehet közvetlen vagy közvetett

-         külföldi fizetőeszköz (valuta, deviza) vásárlással

-         értékpapír kibocsátás.

 

A pénz kikerülésének módozatai:

-         hiteltörlesztés

-         valuta, deviza eladás

-         értékpapír vásárlás.

     

A forgalomhoz szükséges pénzmennyiség meghatározását a pénz forgalmi eszköz funkciójából kiindulva közelíthetjük:

M * V = Q * P

 

M: pénzállomány

V: forgási sebesség

Q: terméktömeg, amelyet a GDP-vel mérhetünk

P: árszínvonal

Az összefüggés értelmezése: a forgalomhoz szükséges pénzmennyiség az áruforgalom pénzigényével egyezik meg. Azt, hogy az egyes pénzügyi eszközök milyen gyorsan, illetve milyen feltételek között lesznek azonnal felhasználhatók, likviditási fokozatnak nevezzük.

 

A likviditás csökkenő sorrendje szerint a pénzaggregátumok a következők lehetnek:

-         M0: monetáris bázis, jegybankpénz, nagyerejű pénz. Két részből tevődik össze, a forgalomban lévő készpénz és az MNB-nál tartott hitelintézeti tartalékokból.

-         M1: szűken értelmezett pénzmennyiség. Magába foglalja a készpénzt és a látra szóló betéteket.

-         M2: szélesebben értelmezett pénzmennyiség. Magába foglalja az M1-et és a határidős betéteket.

-         M3: negyedik fokozat. M2-t és a bankrendszer által kibocsátott értékpapírok összegét tartalmazza.

-         M4: ötödik fokozat: Bankrendszeren kívüli pénzmennyiség elemeket is tartalmaz, ilyenek a vállalatoknál és a lakosságnál lévő államkötvények.

 

 

Pénzügyi multiplikátor: forgalomba kerülő pénztömeg megsokszorosodásának mutatója:

 

                                                                    1/                       

                                                   kötelező tartalékráta (%)

 

A pénzügyi multiplikátor jelzi, hogy hányszoros a forgalomba kerülő pénz bővülése. Pontosabban megfogalmazva jelzi, hogy a bankrendszer egészében minden egyes pótlólag megjelenő pénzegység hányszorosára növekszik adott időszak alatt.

 

Feladat: Határozza meg a hitelintézet által teremthető számlapénz mennyiségét, ha a hitelintézet által begyűjtött betét 10. 000 pénz, a kötelező tartalékráta 12 %.

Kiszámítása:     10. 000 * 1     = 83.333Ft.

                                        0, 12