Adoniszi sor:
A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve spondeusból áll. Képlete: (–UU,––) vagy (–UU,–U)
Akció:
A színészi cselekvés, mozgás, gesztus és mimika együttese.
Alba:
A trubadúr- és a középkori lírában található meg. Ezek a „hajnali dalok” úgy keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony őre vagy őrködő barátja esetleg egy madár dallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége.
Alexandrinus:
A francia eredetű alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyos verselésű sorfaj, a 6. szótag után felező sormetszettel. A XII. századi francia Nagy Sándor regényről (Roman d`Alexandre) nevezték el. A magyar fordítások rendszerint időmértékes, jambikus lejtésű, 12-13 szótagos sorokban adják vissza.
Alkaioszi - strófa:
Alkaiosz ókori görög költőről elnevezett sorfaj, melynek első három sora emelkedő, a pedig negyedik ereszkedő.
Képlete:
U–,U–,U–,UU–,U– Nagy alkaioszi sor
U–,U–,U–,UU–,U– Nagy alkaioszi sor
U–,U–,U–,U–,U Ötfeles jambus
–UU,–UU,–U,–U Kis alkaioszi sor
Állandó (eposzi) jelző:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme (kelléke). A szerző a mű folyamán ugyanazt a szereplőt csak ugyanazokkal a jelzőkkel illeti. Például Odüsszeusz jellemzői: bátor, leleményes
Állatmese:
A szerző a kor visszáságait, főképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette az állatmesék köntösébe. A költő minden esetben közli a történetek „megfejtését”, az erkölcsi tanulságot. Állatai rendszerint saját természetüknek megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat testesítenek meg. Állatmese szerzők: Aesopus, Phaedra, La Fontaine
Alliteráció:
Rendszerint a szókezdő, de néha nemcsak a szókezdő hangok ismétlődése. A versek egyik zenei eszköze.
Ambróziánus himnusz:
Szent Ambrusról lett elnevezve, aki a maga himnuszait antik metrikus formába öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba. Négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc versszakból áll. Ez a forma az őshimnuszok kedvelt versformája lett.
Anapesztus:
Két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. Képlete: UU–
Antik dráma jellemző vonásai:
Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk. A tragédia időtartama csupán néhány óra. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól.
Antikizáló hangsúlyos verselés:
Középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek. (Verselési mód)
Apokalipszis:
Külön irodalmi műfaj az i.e. II. évszázadban. Az apokalipszis szerzője a kinyilatkoztatást látomás formájában kapja és azután írja le. A műfajban minden jelképpé válik. (Pl.: Jelenések könyve, a Bibliában)
Arszisz:
versláb, a nyomatékosító elem, jele: „ ' ”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése