A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE

Ny-Római Birodalomban a barbár törvénykönyvekben élt tovább. Ennek két műve van:

·         Lex Romana Visigothorum: a vízi gótok (mai D-Fro. és É-Spo. része) törvénykönyve. Kb. 506-ban keletkezett. Főleg a Codex Theodozianusra és a klasszikus szerzők (Ulpianus, Papinianus) műveire támaszkodik.

·        Lex Romana Burgondionum: a burgondiak törvénykönyve. A keleti-római birodalom 1453-ban szűnik meg, de a justinianusi törvények tovább élnek rómaiul, tehát a IX.sz.-ban Bölcs Leo (886-910) bizánci császár a justinianusi törvénykönyveket kiadatja görögül. Ez a Basilikák, ami hatvan könyvből áll.

Justinianus halála után a római jog feledésbe merül a XI. sz.-ig.

 

Glosszátorok kora

XI. – XIII. sz. Itáliában. Glossza: szövegmagyarázó stílus.

Bolognaban megalakul az első jogi egyetem, ahol római jogot tanítanak. Irnelius tanár fő módszere a szövegmagyarázó stílus volt, innen kapja az iskola is a nevét. Ezeket a glosszákat betűzték a sorok közé vagy a margóra írták.

Irnelius tanítványai a négy doktor: Jacobus, Bulgarus, Martinus és Hugo. Itáliai egyetemeken bevezették a glosszát. Nagy sikere volt és kialakult az az elv, hogy Justinianusnak azon rendelkezéseit, amelyek nem voltak glosszákkal ellátva, azokat a bíróságokon nem is alkalmazták. Középen volt a Digesta és azt vette körben a kommentár.

Utolsó glosszátor: Accurius. Művei: Magna Grossa, más néven Grossa Ordinaria, ami 94,000 grosszát tartalmazott.

 

Kommentátorok vagy post glosszátorok

XIII – XIV. sz.-ban Itáliában, majd Spanyolországban és Németországban.

Bartolus, aki a nemzetközi magánjog atyja. Másik képviselő: Baldus.

Nemcsak törvény magyarázó, hanem komplexen definiáltak, kommentáltak. A római jog recessióját készítették elő, mert saját koruk viszonyaira alkalmazták. Pl: a rabszolgaságot a feudalizmus vette át.

 

Humanisták

XVI. sz.-ban. Elrugaszkodnak a  justinianusi törvénykönyvtől és önálló jogi konstrukciókat hoznak létre a Digestákból kiindulva.

Franciaországban:        Cuiacius:           tanárok voltak és létrehozták a Gall-módszert,

Donellis            Mos-Gallicus: törvénymű rendszeréből levont jogelvek.

 

Faber: az első interpolációs kritikus, vagyis a változtatásokat akarják visszaírni, amit a Justinianusi törvényben átírtak. A Digestákból újraértelmezik azt és bírálták az előzőeket. Az eredeti szöveget tartották klassznak.

 

Németországban: usu modernus pandektarum iskola: a pandekták modern alkalmazása a bírósági gyakorlatba is átkerült, nemcsak az egyetemeken tanították.

 

Pandektisztikus iskola

XIX. sz.-ban

Németország: a német polgári törvénykönyvnek a tudományos szervezeti megalapozói, ami  azóta is fennáll. Sok ország, mint Ázsia, Afrika ezt tekinti modernnek. Savigny indította el ezt az iskolát, ahol valamennyi pandektista római jogász volt. A történeti módszert találta ki, ennek képviselői: Puchta és Mommsen, aki Nobel-díjas ókor történész. Ennek lényege, hogy nem elég a justinianusi szövegeket vizsgálni, hanem azt vissza kell helyezni a saját korába és nem szabad elfelejteni, hogy milyen sok idő alatt fejlődött ki.

 

Fogalmi (dogmatikus) iskola: pontosan meghatározott fogalmakból felépülő rendszert akart alkotni. Ott is fogalmakat hoztak létre, ami az eredeti justinianusi törvényekben nem volt megfogalmazva.

Windscheid {vindsejd}: berlini tanár. Az orosz cár szemináriumot hozott létre neki, ahol oktathatta őket. A német ptk-nak készítette el az első tervezetét.

Brinz: jogi személyekről való felfogásáról híres.

 

Rudolf Ihering {jéring}, aki egyik iskolához sem tartozott és az érdek fogalmát vezette be. Azt kell vizsgálni szerinte, hogy adott intézménynek mi a célja.” Római jogot, a római jogon keresztül.”