A királyság államszervezete
A királyság kora Róma mondaszerinti alapításától terjed ie. 510-ig.
Az államszervezetnek három fő pillére volt:
A, Király (rex): a legfőbb bíró, hadvezér, papi méltóság a római államban
Hatalmának az alapja az imperium, ami az állami főhatalmat jelöl. A király az imperiumot a népgyűléstől nyeri, tehát Rómában a király választott tisztség.
A király helyettese Róma városában: praefectus urbi.
Interrex: amikor a királyi tisztség nincs betöltve, akkor arra az időszakra interrexet választanak, akinek a tisztsége öt napra szól. Az interrex személyét a senatus tagjai választják egymásután maguk közül sorshúzással, amíg a népgyűlés megválasztja a királyt.
B, Senatus: a királynak a tanácsadó testülete.
Előbb 100 főből áll, majd a királyság végére kb. 300 főre emelkedett számuk. Ők valószínűleg a nemzetségfőből kerültek ki.
C, Népgyűlés (comitia): Különböző formái vannak. A királyság korában comitia curiata-nak nevezzük. Azért, mert Róma népességét 30 ún. curiakra osztották hadi beosztás alapján. Az egyes curiak egyenként szavaznak, minden curianak egy szavazata van. A comitia curianak elsősorban döntési jogköre van azokban a kérdésekben, amelyekben a rex ki kívánja kérni a curiak tanácsát.
Köztársaság államszervezete
Szintén három pillére épül:
1, Magistratus: Két értelme van. Egyrészt jelöli az állami hivatalt, illetve az adott tisztséget betöltő személyt is magistratusnak nevezzük.
Minden magistratusra jellemző:
- tevékenységüket ingyen végzik, sőt néha saját vagyonából kellett kiegészítenie a tevékenységéhez szükséges összeget. Mivel ezek előre nem látható költségek voltak, így joga volt hivatal során lemondani (ambitio)
- annuitás: a hivatalt egy évig töltik be
- kollegalitás: ugyanabból a hivatalból, magistratusból több, legalább kettő van
- egy évre választották őket
Csoportosítás:
- interiummal (állami főhatalommal) rendelkeznek vagy sem
- ún. rendes magistratusról van szó vagy rendkívüliről. A rendes magistratusokat (magistratus ordianalis) a comitia választja. A rendkívülieket (magistratus exordinalis) a korábbi magistratus nevezi ki vagy esetleg a senatus.
- Nagyobb magistratusról (magistratus maior) vagy kisebb magistratusról (magistratus minor) van e szó.
Imperium: állami főhatalmat jelöl. Különböző összetevő elemei vannak:
- imperium domi: polgári főhatalom, vagyis Róma városfalain belül milyen jogosítványokkal rendelkezhet valaki.
- imperium militae: katonai főhatalom, az a jog, hogy katonai csapatokat vezényeljen, irányítson valaki
- iurisdictio: jogszolgáltató jogkört jelent.
Az imperiummal rendelkező magistratus összehívhatja a népgyűlést és a senatust.
Iuscoercionis: annak a joga, hogy büntetéseket szabhat ki. Ez is az imperium része.
Potestas: mondhatnánk, hogy az imperium magába foglalja potestast, de jár olyan tág jogosítványokkal, mint az imperium. Jellemzői:
- intercessio: a magistratus –mivel kollegalitásban többen vannak- a társának az intézkedéseivel szemben intercedálhat (közbenjárhat), ezáltal megsemmisíti az intézkedést.
- összehívhat contiot (formátlan összejövetel), ahol közkérdéseket megvitathatnak mindenféle jogi kötelezettség nélkül. Ezt csak a potestassal rendelkező magistratus teheti meg.
- ius edicendi: rendeletkiadási joga van.
Rendes magistratusok:
A, censor csak konzult viselt ember lehetett. Őt egyedül a magistratusok közül öt évre választották. Tevékenységük valójában 18 hónapig tartott.
Feladatuk Róma polgárait vagyoni helyzetük szerint vagyoni osztályokba sorolták.
Összeállították a senatus névjegyzékét.
Erkölcsi felügyeletet gyakoroltak Róma társadalma felett.
Állami javak felügyelete is az ő hatáskörükbe tartozott.
B, consul először ie. 510-ben állítanak fel mindjárt kettőt.
imperiummal rendelkezik, tehát ő egy magistratus maior
jogköre ua., mint a királyé, kivéve a szakrális jellegű konfuciókat. A szakrális funkció átkerül egy papi testülethez, az ún. pontifexhez, amelynek feje: pontifex maximus.
C, praetor ie. 367-ben a jogszolgáltatás végzésére hozzák létre, mert a consul leggyakoribb feladata a jogszolgáltatás és az ügyek gyakorisága miatt már nem tudja ellátni és átruházza egy másik magistratusra. Ez a magistratus csak potestasi hivatali hatalommal rendelkezik. A római polgárok egymás közötti vitás kérdéseiben bír jogszolgáltatási hatáskörrel, de az idők folyamán Róma területe növekszik, kiterjed Itáliára, ezért szükségessé válik az idők folyamán egy második praetori tisztség felállítása. Erre ie. 242-ben kerül sor, méghozzá a római polgári jogokkal nem rendelkező ún. peregrinusok számára. Ettől fogva őt praetor peregrinusnak nevezik. Aki a római polgári jogokkal rendelkezőkkel foglalkozik azt praetor urbanusnak nevezzük.
D, aedilis curullis: ie. 367-ben. Feladatkörébe a középületek és a középítkezések felügyelete. Másrészt rendészeti feladatokat látott el és ő volt még a vásárok bírája. Későbbiekben fontos szerepe van, ugyanis egy nagyon sajátos magánjogi intézmény, az ún. eladói kellékszavatosság szabályait ő alakította ki. Ha a megvásárolt áru rejtett hibát rejt, akkor az eladó ellen fordulhatok kellék hibáért a kellék szavatosság miatt.
E, questor kincstárok őrei, vagyis pénzügyi igazgatási feladatokat láttak el, valamint a fontosabb iratok őrzése is az ő feladatuk volt.
Ezek voltak a rendes magistratusok, az egész római állam magistratusai. Emellett azonban megjelennek a plebejus magistratusok, akik kezdetben csak a plebsnek (szegényebb népi réteg) a képviselői voltak és ilyen az ie. 494-ben választott tribunus plebis (néptribunus). Ezt a tisztséget a plebejus népgyűlés választotta. Jogkörébe tartozott:
- plebejus népgyűlés összehívása (consilium plebis)
- később a senatust is összehívhatta
- vétójoggal rendelkezik a magistratusok döntéseivel szemben, tehát ha a consul vagy praetor olyan döntést hoz, ami a szegényebb népréteg érdekeit sérti, akkor semlegesíthette a döntést
- menedékjoga van, tehát a magistratusok által fenyegetett személynek menedéket adhatott a házában
- személye szent és sérthetetlen volt, állami védelmet élvezet
Mindezek mellett volt egy segítője, akit aedilis plebisnek nevezünk
Elsősorban a plebejus kincstárnak a kezelői és a plebejus irattár őrzői.
Rendkívüli magistratusok
A, dictator Maximum hat hónapra választotta meg a senatus vagy a consul katonai vagy polgárháborús vészhelyzetben.
Minden másféle magistratusnak hatalma felfüggesztődik a dictator működése alatt.
Teljhatalma van, de azzal a kikötéssel, hogy csak a veszélyhelyzet fennállásáig vagy maximum hat hónapig állhat fenn a hatalma. Utána köteles volt lemondani és átadni hatalmát a senatusnak és a consuloknak.
B, interrex köztársaságban volt. Köztársaságban nincs király, de Róma hagyományából származik. Ha valamelyik főmagistratus megürül –tehát mind a két consuli tisztség megürül- és nincs dictator, akkor a senatus saját tagjaiból öt-öt napra interrex-et jelöl ki, hogy az állami hatalom folyamatossága biztosítva legyen. Ez az állapot addig áll fenn, amíg a commitia újabb consult nem választ
C, decemviri legibub scribundis: tíztagú bizottság a törvények írásba foglalására. Ie. 451 – 450-ben bír jelentőséggel, amikor a római nép tíztagú bizottságot küldött ki a szokásjognak az írásba foglalására. Amíg ezt a XII táblás törvénynek nevezett művet létre nem hozták, addig valamennyi köztársasági intézménynek a hatalma függőt, tehát nem választottak új consult, illetve a meglévő consul átadta a hatalmát a decemvireknek, hogy ne korlátozzák a törvényalkotó munkájukat. Nem új törvényeket hoztak létre, hanem a szokásjogokat foglalták írásba.
2, Senatus
A római állam folyamatos működésének a letéteményese volt. Tagjai a pates (atyák).
- Külpoltikát és a hadügyet irányította főként. A consul beszámolt a senatus előtt a katonai és szövetségi politikáról.
- Ellenőrizte az államháztartást
- Szakrális ügyeket felügyelte
- Közigazgatás és az igazságszolgáltatás irányította
- A magistratust hivatalának éve végén beszámoltatta és felelőségre is vonhatta
- A népgyűlésnek a határozatait utólagosan jóváhagyata (autoctoritását adta)
Mivel ez problémákhoz vezetett az idők folyamán, hogy van egy törvény, népgyűlési határozat, ami a nép akaratából elfogadásra került és esetleg a senatus mégsem adná auctoritását, akkor egy diszfunkció, egyensúlytalansági helyzet jönne létre az állami szervek között, ezért egy törvény hoztak: Lex Publilia ie. 339-ben, ami kimondta, hogy a népgyűlés határozata előtt kikérheti a senatus véleményét, így nem kerülhet kényelmetlen helyzetbe. A törvényeket a javaslatot benyújtó magistratus nevéről nevezik el.
A senatus határozatait senatus consultumnak nevezzük.
3, Comitia (népgyűlés): a köztársaság korában három comitia is létezett, sajátosságaik, hogy határozataikat vita nélkül hozzák, mert szavaznak. A magistratus által feltett kérdésre válaszolnak, amit rogationak hívnak. Két fajta válasz lehet. Egyik válasz az utirogas, vagyis “ahogy kérdezed”, ez jelenti az igent. A másik az antiquo “ragaszkodom a régihez”, vagyis nem.
A, comitia curiata: - imperiummal rendelkező magistratust (consult, dictatort) iktatta be
- szakrális feladatokat látott el
- fontos volt a comitia curiatanak az a válfaja, amit a pontifex maximus elnökölt. Ezt a változatot comitia calata-nak nevezzük, amely a családjogban jelentős, mert a népgyűlés a pontifex maximus vezetésével döntött abban a kérdésben, hogy ha egy családfő utód nélkül maradna, akkor hogy vagyona ne szálljon az államra örökbefogadhat-e valakit vagy sem. A végrendelkezésben is fontos szerepe volt.
- Az idők folyamán összehívása egyre ritkult és gyakorlatilag meg is szűnt, csak egy-egy jelképes személy képviselte a 30 curianak a mindegyikét és csupán ők szavaztak elsősorban a magistratusok beiktatása kapcsán.
B, comitia centuriata: egyre inkább átveszi a comitia curiate feladatait.
Róma lakossága centuriákra (katonai és vagyoni népesség felosztás) voltak felosztva és e szerint szavaztak. Összesen 198 centuria volt.
- feladata volt a főmagistratusok megválasztása
- törvényhozás
- hadüzenet és a békekötés kérdése
- büntető bíráskodás
C, comitia tributa: Területileg Rómát négy városi és tizenhat vidéki tribusra osztották fel. Feladata:
- kisebb magistratusok megválasztása
- törvényhozás
- szövetségkötés más államokkal
- nem politikai ügyekben való törvénykezés
consilium plebis: plebejusnépgyűlés: kezdetben csak a plebsre hozott kötelező döntéseket.
Ie. 287-ben egy ún. Lex Hortenzia kiterjesztette hatáskörét az egész római népre.
Ie.180-ban Lex Villa Annalis, mely törvény a magistratusok betöltésének sorrendjét határozza meg. Először a questori tisztséget lehetett betölteni, majd aedilis curullis vagy tribunus plebis, ugyanis ebben a korban a plebejusi tisztséget is meghatározóak, utána praetor, consul és csak consuli tisztséget betöltöttet lehetett megválasztani censornak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése