A pénz fogalma, fajtái, a pénzteremtés mechanizmusa:
A pénz kialakulásának több állomását különböztetjük meg: az ősközösségben a saját szükségletének kielégítésére szolgáló termékek. A felesleg (1): más szükségletének kielégítésére szolgáló termékek.
Piac (2): a felesleg elcserélésem, árucsere. Árut más számára állítanak elő. Esetleges csere: akkor jöhetett csak létre, ha két olyan fél találkozott, akiknek kölcsönösen szükségük van egymás termékére. Ezért szükségszerű, hogy az áruk közül kiemelkedjen egy, amely betölti a pénz szerepét.
Árupénz (3): földrajzi helyenként eltérő (állati bőr, só stb.) Ennek két jellemző tulajdonságát ismerjük: használati értékkel bírt (ez az árunak az a hasznos tulajdonsága, amely emberi szükséglet kielégítésére szolgál); értékkel rendelkezik (áruban megtestesült emberi munka). Az árupénz hátrányos tulajdonsága, hogy nagy mennyiségben képviselte az értéket.
Nemesfémpénz korszak (4): az árupénz követő korszak. Tulajdonságai, hogy névértéke és fémértéke a pénznek megegyezik; kis mennyiségben is nagy értéket képviselt; értéke volt de használati értéke nem.
Kapitalizmus (5): nemesfémpénz kiszorulása. A pénz névértéke és fémértéke elszakadt egymástól. Okai: gyáriparà munkamegosztásà munkatermelés növekedéseà több áru vár eladásra. A másik ok, hogy kiapadtak a nemesfém készletek, nem volt annyi elég a nemesfémpénz előállításához, mint amennyi a megnövekedett áruforgalom lebonyolításához elegendő lett volna.
Pénzhelyettesítők korszaka: papírpénz, klasszikus bankjegy. Bankárság megjelenése: banki szolgáltató tevékenység végzése. A bankárság előállította a pénzhelyettesítőt, a bankár nevére szóló fizetési ígérvényt (később váltó). Az állam nem szabályozta tartalmi kellékeit. Nem tudta lebonyolítani a pénzforgalmat. Az állam magához ragadta a pénzkibocsátás monopóliumát. Őrködni kell a pénzkibocsátás felett. Megjelent a klasszikus bankjegy. Létrehoztak egy jegybankot: Magyar Nemzeti Bank.
Utolsó állomás: a mai pénz (6): 1976- tól beszélhetünk a mai pénzről. Jellemzője: az állam kényszerforgalommal ruházta fel, elfogadását mindenki számára kötelezővé teszi (elfogadási kényszer), azáltal hogy az állam maga is elfogadja a felé teljesítendő fizetések eszközéül. Törvényes fizetőeszköz: adott ország nemzeti fizetőeszköze (HUF).
Pénz: történelmi fejlődés során alakult ki, az áruk általános halmazából kiváló különleges áru, érte minden kapható. Fajtái: - készpénz (bankjegy, érme)
- számlapénz: mindkét félnek bankszámlája van a banknál. A eladó a jogosult (jóváírás); a vevő a kötelezett (terhelés). A bank a kötelezett számláját megterheli, a jogosult számláján jóváírja.
Pénz funkciói:
- értékmérő funkció: áru ára
- forgalmi eszköz funkció: az árumozgás és a pénzmozgás egybeesik. A pénz közvetíti az áruk cseréjét
- fizetési eszköz funkció: az árumozgás és a pénzmozgás elszakad egymástól. Ebben az esetben adós-hitelező viszony lép fel.
- felhalmozási eszköz funkció: a pénz a forgalomból kicsapódva, mint a megtakarítás eszköze ölt testet
- világpénz szerepét is betölti: mint valuta vagy deviza jelenik meg és közvetíti az országhatárokat átlépve az áruk cseréjét.
A pénz forgalomba kerülésének módozatai:
Bank: - pénzváltók padja (egyik városállam pénzét átváltották a másik városállam pénzére)
- új üzletág: hitelnyújtás
A pénzteremtés a következőképpen valósulhat meg (a bank szemszögéből):
- hitelnyújtás: lehet közvetlen vagy közvetett
- külföldi fizetőeszköz (valuta, deviza) vásárlással
- értékpapír kibocsátás.
A pénz kikerülésének módozatai:
- hiteltörlesztés
- valuta, deviza eladás
- értékpapír vásárlás.
A forgalomhoz szükséges pénzmennyiség meghatározását a pénz forgalmi eszköz funkciójából kiindulva közelíthetjük:
M * V = Q * P
M: pénzállomány
V: forgási sebesség
Q: terméktömeg, amelyet a GDP-vel mérhetünk
P: árszínvonal
Az összefüggés értelmezése: a forgalomhoz szükséges pénzmennyiség az áruforgalom pénzigényével egyezik meg. Azt, hogy az egyes pénzügyi eszközök milyen gyorsan, illetve milyen feltételek között lesznek azonnal felhasználhatók, likviditási fokozatnak nevezzük.
A likviditás csökkenő sorrendje szerint a pénzaggregátumok a következők lehetnek:
- M0: monetáris bázis, jegybankpénz, nagyerejű pénz. Két részből tevődik össze, a forgalomban lévő készpénz és az MNB-nál tartott hitelintézeti tartalékokból.
- M1: szűken értelmezett pénzmennyiség. Magába foglalja a készpénzt és a látra szóló betéteket.
- M2: szélesebben értelmezett pénzmennyiség. Magába foglalja az M1-et és a határidős betéteket.
- M3: negyedik fokozat. M2-t és a bankrendszer által kibocsátott értékpapírok összegét tartalmazza.
- M4: ötödik fokozat: Bankrendszeren kívüli pénzmennyiség elemeket is tartalmaz, ilyenek a vállalatoknál és a lakosságnál lévő államkötvények.
Pénzügyi multiplikátor: forgalomba kerülő pénztömeg megsokszorosodásának mutatója:
kötelező tartalékráta (%)
A pénzügyi multiplikátor jelzi, hogy hányszoros a forgalomba kerülő pénz bővülése. Pontosabban megfogalmazva jelzi, hogy a bankrendszer egészében minden egyes pótlólag megjelenő pénzegység hányszorosára növekszik adott időszak alatt.
Feladat: Határozza meg a hitelintézet által teremthető számlapénz mennyiségét, ha a hitelintézet által begyűjtött betét 10. 000 pénz, a kötelező tartalékráta 12 %.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése