2007. július 16., hétfő

Pénzforgalmi szolgáltatás

Számlavezetés


A hitelintézet és ügyfele bankszámlaszerződést kötnek, mely szerződésben a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerződő fél részére számlát nyit, a számlán a szerződő fél pénzeszközeit nyilvántartja, pénzforgalmát lebonyolítja.


A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásoknak e tevékenység keretében a devizakülföldivel szerződést kötni, fizetési kötelezettséget vállalni, fizetéseket elfogadni, stb. konvertibilis pénznemben, forintban és nem konvertibilis pénznemben lehet. Amennyiben a külkereskedelmi szerződésben a felek az elszámolás eszközéül a magyar forintot ( HUF ) választották, a devizabelföldi a devizakülfölditől fizetést csak akkor fogadhat el, ha a devizakülföldi a fizetést devizaműveletek végzésére felhatalmazott  hitelintézet által vezetett konvertibilis forintszámlája terhére teljesíti.


A hitelintézet a számlatulajdonost a számla javára, illetve terhére elszámolt összegekről, a számla egyenlegéről a szerződésben meghatározott módon és időben értesíti. A hitelintézet fizetési megbízásokat csak akkor teljesít, ha arra az elszámolási betétszámla fedezete biztosít. Azonban a szerződésben megállapodottaktól függően a bank automatikusan ún. folyószámlahitelt nyújthat. A hitelintézet a bankszámlák feletti rendelkezéseket a megbízások érkezésének sorrendjében teljesíti, amennyiben a számlatulajdonos nem rendelkezett.


A számlavezető hitelintézet a számlatulajdonosnak kamatot fizet, a számla kezeléséért, a pénzforgalom lebonyolításáért jutalékot és költséget számít fel.


 


Pénzügyi finanszírozás


A szolgáltatások területén azonban a speciális finanszírozási ügyletek bírnak a legnagyobb jelentőséggel. A következőkben ezekről lesz szó, kiemelve a pénzügyi finanszírozáson belül az akkreditívet.


 


Factoring ügylet.


A vevő nem fizetése esetén gyakran alkalmazott módszer, hogy a követelés jogosultja először számlakivonatot küld az adósnak, és azzal egyidejűleg felszólítja fizetési kötelezettségének teljesítésére. A legtöbb vállalkozás különösen a kis és közepes vállalkozások nem rendelkeznek kellő szervezettel, valamint szakmai felkészültséggel ahhoz, hogy a nem fizető


vevőiktől követeléseiket behajtsák. A követelés birtokosa jobban teszi ha a követelés behajtását olyan hitelintézetre bízza amely hajlandó a követelés behajtását vállalni és kész a behajtási idő alatt  a követelést refinanszírozni. Azt a hitelintézetet amely követelések megvásárlásával és behajtásával foglalkozik factor banknak, magát a szerződésen alapuló ügyletet factor ügyletnek nevezzük. A futamidő figyelembevételével a követelések lehetnek rövidlejáratú valamint hosszúlejáratú követelések. A factorügylet létrejöttének lényeges feltétele, hogy az áruügylet eladója és az áruügylet vevője rendelkezzenek a factor által megkövetelt bonítással.


Bonítás: általánosságban a hitelre vásárló, a hitelt igénylő, a garanciát nyújtó, a factorszolgáltatást igénybe vevő fizetőképességének, vagyoni helyzetének kedvező megítélését jó hírnevét jelenti. A factoring ügylet hátrányaként említhetjük meg, hogy igen költséges ügylet. A factoring szolgáltatás igénybe vevője köteles a factornak betekintést engedni teljes vevőkörébe.


 


Forfait ügylet


A forfait ügylet lényegét tekintve azonos a factoring ügylettel. Ennek az ügyletnek a keretében szintén követeléseket adnak el illetve vásárolnak. Azaz a forfetirozás gépek, beruházási javak szállításából az esetlegesen ezekhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából eredő középlejáratú követelés megvásárlása.


 


Okmányos inkasszó


Nagyon sűrűn találkozhatunk vele külkereskedelmi szerződésekben. Olyan pénzügyi művelet melynek során a felek az áruk kifizetését beszedéssel, bank közbeiktatásával eszközlik. A fizetési mód lényege, hogy a vevő az áru okmányokat csak fizetés ellenében kapja meg a bekapcsolt banktól. Mindezek ellenére egy bank bevonása az ellenérték beszedésébe nem jelenti azt, hogy a vevő biztosan fizetni is fog. A vevő részére, ugyanis az inkasszó tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy érdekmúlás esetén az üzletből kiszálljon. Egyszerűen csak nem váltja ki az árut, amelyet ebben az esetben az exportőr saját költségére vissza kell, hogy szállítasson. Az is előfordulhat, hogy bár fizetés megtagadása miatt a vevő az okmányokat nem kapja meg az áru azonban mégis a birtokába kerül hiszen a bankok szerepe csak arra korlátozódik, hogy az okmányokat továbbítsák és kiszolgáltassák fizetés ellenében. Ebben a fizetési módban az eladó részére sok a bizonytalanság, kockázatos az ellenérték kifizetése. Az inkasszónál- bár az ügylet alapja a kereskedelmi szerződés- a fizetés a vevő szándékán múlik, a bank nem vállal kötelezettséget a fizetés megvalósulásáért. Általában akkor használják amikor a partnerek egymással már régóta üzleti kapcsolatban állnak és jó tapasztalatokat szereztek egymásról, azaz egymással szemben kellő pénzügyi bizalommal rendelkeznek. Mindazon esetekben amikor a vevő lemond az okmányos meghitelezés előnyeiről de az eladó ugyanakkor nyitva sem kíván szállítani, az okmányos beszedvényt azaz az okmányos inkasszófizetési formát alkalmazzák. Az inkasszó ügyletek döntő többsége fizetéssel zárul, de lehetséges, az ügylet törlés útján történő megszüntetése is.


Előnyei és hátrányai


-az okmányos inkasszó a nyitott fizetési móddal szemben gyorsabbá teszi a követelés befolyását, mert a bank jelentkezik az adósnál míg a nyitott fizetési módnál a vevőtől függ, hogy mikor keresi fel bankját az átutalási diszpozícióval


-a bank megjelenése erkölcsi kényszert jelent az adós számára, nem fizetése esetén jövőbeni hitelképességét rontaná


-egyszerű formalitásmentes megoldás a beszedés útján történő rendezés


-kedvező díjak


-megfelelő szerződéses feltételek mellett az exportőr nem kerülhet birtokon kívül


-hátránya, hogy a vevő megtagadhatja az okmányok honorálását


Az akkredetív (Letter of Credit)


Az eddig tárgyalt fizetési módoknál az eladó többnyire bevállalja azt a kockázatot, hogy a vevő esetleg nem fizet és ebben az esetben semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésére, hogy pénzét megkapja. Amennyiben az eladó biztos szeretne lenni abban, hogy a leszállított áru ellenértéke számlájára jóváírásra kerül, akkor alkalmazzák az akkreditívet.


Az egymástól távollévő, egymást nem ismerő partnerek közötti bizalmatlanság olyan fizetési mód lehetőségét kényszerítette ki, amely egyenlő biztonságot teremt az eladó-vevő viszonyban. Az eladó érdeke az előrefizetés lenne, de a vevő nem biztos abban, hogy a megfelelő árut kapja. A vevő előre szeretné az áruszállítást, az eladó viszont fél a fizetés elmaradásától. Ki kellett tehát találni olyan fizetési módot, amely megnyugtatja az eladót és a vevőt is. Szükség volt egy olyan harmadik szereplőre, akiben mindketten megbíztak, rá merték bízni értékeiket az eladó az árut, a vevő a pénzt, és ez a harmadik bizalmi kéz intézte a korrekt kicserélést. A bizalmi kéz szerepét a bankok vállalták és a fizetési mód neve: okmányos meghitelezés, a mindennapi szóhasználatban akkreditív lett.


 


Az okmányos meghitelezés visszavonhatatlan fizetési ígéret, a vevő fizetési ígéretét a vevő bankja a maga nevében is megerősíti, ehhez azonban a vevőnek a kötelezettségvállalás fedezetét biztosítania kell a bankjában. Vagyis az eladó biztos lehet abban, hogy a vásárláshoz szükséges fedezet rendelkezésre áll, a vevőnek tényleg komoly vásárlási szándéka van. Nagyon fontos azonban megemlíteni, hogy minden akkreditíves esetben önálló jogügyletről van szó, mely az eladó és a nyitó bank között jön létre. Ezt igen fontos észben tartani, hiszen ez azt jelenti, hogy az akkreditíven belüli jó teljesítés (megfelelő okmányok benyújtása) lehetővé teszi az eladó számára – függetlenül a kereskedelmi szerződés feltételeinek teljesítésétől – hogy áruja ellenértékéhez hozzájusson. Az eladó biztos lehet abban, hogy amennyiben az akkreditív előírásainak megfelelő okmányt nyújt be (az áru elszállítására vonatkozó okmányokat eljuttatja a bankhoz) úgy a nyitó bank fizetést fog teljesíteni.


Lényeges, hogy a nyitó bank a vevő megbízásából tevékenykedik. Az akkreditív feltételeinek összhangban kell lennie a kereskedelmi szerződéssel. Az áru szállítására vonatkozóan olyan okmányokat írhat elő, amelyből egyértelműen kitűnik a szerződéses teljesítés, így a vevő biztos lehet abban, hogy az áru ellenértéke csak akkor kerül kifizetésre, ha az eladó az általa megkövetelt feltételeknek eleget tett, és azt kereskedelmi okmányokkal igazolta.


 


 


 


 


Az akkreditíves fizetés előnyei a vevő (megbízó) számára:


-           az akkreditív nyitásával biztonságot teremt az eladó javára, így lehetősége van kedvezőbb árak elérésére (meghatározó cégek akkreditívvel történő fizetés esetén 3-4%-os engedményt adnak listaáraikból, szemben a szállítást követő nyitott fizetéssel),


-           a vevő bonitás megítélése (pénzügyi megítélése) javul, szükség esetén kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez,


-           biztos lehet abban – ha szakszerűen írta elő a benyújtandó okmányok körét, amihez bankjától segítséget is kaphat – hogy a vásárolt árut akkor, olyan minőségben és olyan okmányokkal kísérve kapja, amire szüksége van, mert egyébként bankja megtagadhatja a fizetést az elérésekre hivatkozva,


-           igaz ugyan, hogy az akkreditív összegének megfelelő összeget a nyitási megbízással egy időben fedezetként le kell tennie bankjában (mely összeg folyamatosan kamatozik a fizetés napjáig) de ezen egyrészt úgy tud segíteni, hogy az akkreditív valamilyen hitelnyújtással összekapcsolt változatában egyeznek meg, másrészt az importárura zálogjogot biztosíthat bankjának.


 


Az akkreditíves fizetés előnyei az eladó (kedvezményezett) számára):


-           nyugodtan hozzákezdhet a gyártáshoz, mert a bank kötelezettségvállalása birtokában feltétlen fizetést kap, akkor is ha a vevő közben fizetésképtelenné válna (természetesen csak abban az esetben ha a szigorúan az előírt feltételeknek megfelelő árut leszállította és ezt az akkreditívben előírt okmányokkal igazolta),


-           nincs kitéve a fizetés minőségi, mennyiségi reklamáció miatti megtagadásának (csak az előbb említett kondíciók mellett.) Indokolt reklamáció esetén természetesen felelnie kell, de az már nem érinti az akkreditív keretében történő fizetést, akkreditíven kívül az adásvételi szerződés szerint kell azt rendezni,


-           az áruellenérték időbeni befolyása az eladótól függ, pénzéhez jut, ha az előírt határidőben, a rendben lévő okmányokat benyújtja. Az akkreditív fedezetet nyújthat olyan kockázatokra is (pl. kereskedelmi kockázat) amelyekkel kapcsolatban külön költség merülne fel a védekezésnél.


 


Az exportőr teendői az akkreditíves lebonyolításban


A fizetési mód szerződéses rögzítésben nem lehet nagyvonalú az eladó. Pontosan meg kell határozni az akkreditív jellegét (pl. igazolt, átruházható stb.) valamint a benyújtandó okmányokat. Figyelni kell, hogy a megfelelő időpontban megnyílik –e az akkreditív, a


 


 


szerződés szerinti részletezéssel. Eltérő feltételek esetén azonnal kérni kell a módosítást. Súlyos hiba, ha a megnyílt akkreditívről a szállítás időpontjában derül ki, hogy a feltételek nem teljesíthetők. További feladat a lebonyolítás akkreditív feltételek szerinti irányítása, különös tekintettel a szállításra, biztosításra. A megtörtént szállítás után ezt követi az okmányok összegyűjtése, ellenőrzése, az avizáló/igazoló bankhoz való eljuttatása, közben az esetleges hibás okmányok hiteles javíttatása (természetesen ha erre lehetőség van.)


 


Az igazolás kérdése, avagy az igazolt akkreditív biztonságnövelő szerepe


A nyitó bank felkérheti a kedvezményezett bankját az akkreditív igazolására (confirming bank) ami annyit jelent, hogy az igazoló bank a nyitó bankon felül plusz fizetést ígér rendben lévő okmányok benyújtásakor, vagyis nem kell addig várni, amíg az ellenérték a nyitó banktól befolyik hanem okmánybenyújtás után azonnal fizetés teljesíthető az igazoló bank által. A kedvezményezett kétszeresen biztos lehet, hogy az előírt rendben lévő okmányok ellenében pénzéhez jut. Az igazoló bank kötelezettséget vállal az ellenérték kiegyenlítésére, azaz a nyitó bank mellett ő is kötelezetté válik. Ebben az esetben az igazoló bank tulajdonképpen az akkreditívet nyitó bankért vállal plusz garanciát, vagyis megelőlegezi azt a pénzt, amit rendben lévő okmányok benyújtása esetén a nyitó banktól amúgy is megkap.


Mivel az igazoló bank úgy vállal visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget, hogy nem ismeri a nyitó bank fizetőképességét, csak a róla beszerezhető információk állnak rendelkezésére, igen nagy kockázatot vállal.


 


Kereskedői szemszögből nézve az igazolás semmiképpen nem jelent hátrányt az eladó számára, hiszen így két pénzintézet ígér fizetést jó teljesítés ellenében. Tehát, ha a nyitó bank időközben csődbe megy, vagy politikai illetve háborús események miatt nem áll módjában fizetést teljesíteni, úgy az igazoló bank teljesít helyette. Természetesen ezért az akkreditívek igazolási költsége igen magas, amit általában mindig az eladónak kell megfizetni.


 

Nincsenek megjegyzések: